Álom

Mostanában nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elterveztem. A sulihoz sincs már sok kedvem. A szerelmem más karjaiban kötött ki, összejött egy Szandra nevű lánnyal. Azóta nem is beszéltünk.
Mindenki arról faggat, hogy fáj – e. Hát, igen, fáj. És ha elkezdenek sajnálni, csak rosszabb. A vigasztalás és ajnározás nem tud rajtam segíteni. Ha akarok, beszélek róla, ha nem akarok, akkor nem. Sajnos, ezt sokan nem veszik észre. Mint például a nővérem, Fanni. A történetem is igy kezdődik:
Éppen Fannival veszekszem, hogy nem kell a Robival való dolgot feszegetni és le lehet rólunk szállni.
– Hagyd már abba, nem érdekel, hogy folyton Robival jössz!!! – vágtam nővérem fejéhez.
– Ha nem beszélsz róla, csak rosszabb lesz! – hangzott az ellenérv.
– A franc essen már bele, nem akarok róla beszélni, az én dolgom! Hagyj vele békén!
– Persze, hogy a te dolgod, de ahogy így kiborulsz, az már a család dolga is!

A továbbiakra nem voltam kíváncsi, mert sarkon fordultam, kiszáguldottam az ajtón és a garázsba vezetett az utam. Feltéptem a garázs ajtaját és egyenesen a motorom felé vettem az irányt. Amikor ideges voltam mindig motoroztam. Ez az életem egyik része lett. Az 125 köbcentis crossomat semmire sem cserélném el. Kitoltam a motort, zsebemből pedig kiszedtem a kulcsokat. Nemrég jöttem haza a barátnőmtől, nem terveztem több utat, ezért is álltam be a motorral a szokott helyére. A kulcs viszont a zsebemben maradt. Beindítottam a motort és gázt adva elindultam. Egyre jobban pörgött a motor, ahogy az agyamban a gondolatok. Elkanyarodtam balra, éppen arrafelé, amerre Robi lakik. Búskomoran rápillantottam a szobaablakára és az előtte lévő virágokra. A muskátlik csendesen őrizték az ablakot, és az az mögött történtek emlékét. A reggeli ébresztések csodás pillanatait, amelyekhez foghatót talán többé nem élhetek át. Közben egy mélyet sóhajtottam és több emlékkép tört elő belőlem.

Az egyik legjobb, amikor csak kettesben voltunk Robiéknál. A szülei elmentek otthonról, nem tudom már miért, valamit el kellett intézniük talán... vagy kirándulni mentek... hmm... nem emlékszem. Robi áthívott, hogy kettesben lehetnénk, tévézhetnénk, beszélgethetnénk. Én kapásból belementem, még elindulás előtt a kedvenc parfümömből raktam magamra itt – ott, csak a hatás kedvéért.