Az élet nem áll meg 1. rész

Már későre járt a Kispesti lakótelepen. Az utcák teljesen kihaltak, csak néhány átutazó autó suhanását lehetett hallani a környéken. Az égbe magasodó panelházak, szinte már mind teljes sötétségbe borultak. Csak egy lakásban lehetett látni a televízió vibráló fényét. Egy 30 – as éveinek elején járó elkeseredett nő nézte a TV – t, de nem igazán figyelt arra, hogy mi megy éppen műsoron. Mónikának sose kellett még aggódnia, szerelme miatt, hiszen eddig igazán komoly kapcsolata nem volt. Inkább csak gyors fellángolások, egyéjszakás kalandok. Megengedhette magának, hiszen még 31 évesen is úgy nézett ki, mint mások huszonévesen. Feszes bőr, formás mellek, hosszú sötétvörös haj. De most nagy szívfájdalma volt.

Az első férfi, akibe komolyan beleszeretett, és akivel még össze is költözött, egyértelműen megcsalta. Már hetek gyanakodott, de aznap egy rosszindulatú barátnője, bevallotta, hogy már hónapok óta viszonya van Péterrel, Mónika szerelmével. Nem is kellett a dolgot bizonyítani. Mónika tudta Péterről, hogy különös figyelmet szentel Beának a lány barátnőjének, de erre eddig nem is, mert volna gondolni. Ahogy Móni a TV – t bámulta, azon gondolkozott, hogy mitévő legyen, de amikor meglátta a hazaérkező Pétert, és rögtön tudta, hogy nem bírja tovább szeretni azt, aki ennyire becsapta. Nem akart se veszekedést, se jelenetet. Csupán örökre el akarta felejteni, azt, amit vele tettek. Másnap reggel, amikor Péter dolgozni ment, Mónika betelefonált a munkahelyére, és beteget jelentett. Majd minden holmiját becsomagolta, hívott egy taxit és visszaköltözött, a régi lakásába. Szerencsére még nem volt ideje, eladnia ezt a lakást, és még a bútorok is érintetlenek voltak, így nem volt gondja a visszaköltözéssel. Persze éjjel, már jött is a telefon Pétertől, hogy merre van a szerelme, Móni csak ennyit válaszolt:
– Kérdez meg a te kis Beácskádtól. – Ezzel Móni le is csapta a telefont, kikapcsolta, és álomba sírta magát. Fájt neki, hogy így kellett beszélnie azzal, akit még egy pár napja szívéből szeretett. Másnap összeszedte magát, és bement dolgozni.

Ez a hetedik kerületi lakás messzebb volt a munkahelyétől, de így legalább, volt ideje gondolkodni, hogy hogyan tovább.