Ébredés

Kicsit még zsong a fejem, nem egészen értem, hogy hol vagyok. A számban még nem oszlott el az imént átélt képek negédes íze, a testem furcsán reagál minden apró mozdulatra. Nem értem. Nem is nagyon akarom érteni, el szeretnék olvadni ebben a gyönyörű vattaszerű ködben. Jólesően meleg érzés hullámzik a mellkasomban, és kezdek ráeszmélni, hogy az ágyamon fekszem. Rajtam hanyagul tekereg a takaróm, valószínűleg nem fáztam az éjszaka. Nem nagyon akaródzik kinyitnom a szemeimet, inkább fektemben nyújtózkodom egy nagyot, majd ennek végeztével egy sóhaj kíséretében a hátamra fordulok. Kezdek emlékezni. Még csak halványan dereng bennem egy furcsa álom történtének pár apró részlete, de kezd kitisztulni és értelmet nyerni minden.

Fantasztikus élményben volt részem. Szeretkeztem. Testileg – lelkileg eggyé váltam valakivel ezen az éjszakán, s még akkor is hihetetlenül magával ragadott az élmény, ha csak a képzeletem kósza szüleményeként élhettem át. Sajnos még mindig túlságosan jólesik céltalanul és mozdulatlanul feküdni, úgyhogy nem is igen válik világosabbá a kép, mindenesetre a földerengett részletek is széles mosolyra húzzák az amúgy nem igazán "reggel – barát" ajkaimat. Fedetlen hasamon érzem, ahogy egy bágyadt, délelőtti fénysugár beólálkodott a függöny nyílásán, és most megpróbál észrevétlenül egy kis plusz melegséget kölcsönözni amúgy sem fagyos testemnek.

Megpróbálom kinyitni óvatosan egyelőre még csak az egyik szememet, de csupán hunyorognom sikerül, ezzel magam elé csalva egy szivárvány – tengert, pajkosan ide – oda villódzó hullámokkal és cseppekkel, akik mintha jókedvükben nem tudnának nyugton maradni, és szükségük lenne az állandó mozgásra a létezéshez. Egy ideig elgyönyörködöm ebben, majd lehunyom a szemem és ismét nyújtózkodom. Ekkor tör rám elemi erővel az érzés, elsodor és megtép, fölemel és földhöz vág, megforgat és elszédít. Oldalra fordulok és most már emlékeim teljes birtokában kinyitom a szemeimet.