Gyönyörű
Megjelenés: 2006. október 3.
Hossz: 21 878 karakter
Elolvasva: 2 111 alkalommal
Már vagy egy órája leléptem az irodából, mikor megszólalt a telefonom, kinyitottam, de nem jelezte ki a számot. Ez csak valami ügyfél lehet, gondoltam mérgesen, de persze felvettem.
– Jó napot kívánok, Perjési Ágnes vagyok, a Varró úr adta meg az Ön telefonszámát és kérte, hogy önt keressem a cégünk megrendelése ügyében.
"Kösz főnök", gondoltam magamban, "a jó franc essen magába", de persze kedves voltam, mert egyrészt mit tehettem volna, másrészt mert ismertem az ügyfelet, egyszer láttam ugyan, de emlékezetes maradt az az egyetlen alkalom is.
Pontosan emlékszem, a tárgyaló előtt ült, egy kávét kavargatott. Valahol 40 – es éveinek elején járhatott, középhosszú barna haj, nem kihívó, de nagyon szép arc igényes sminkkel, elegáns drapp kosztüm feszült rajta, szoknyája a térde fölött, feszes combjai keresztbe vetve, lába makulátlan, meztelen lábfején egy semmi kis szandál. Meleg volt. Ahogy odamentem hozzá, bemutatkoztam, felnézett rám, és egy olyan angyali mosoly csillant meg a szemében, hogy azt hittem elolvadok. Ebbe a nőbe, bár idősebb nálam vagy tíz évvel, bele tudnék szeretni, gondoltam akkor.
– Állok rendelkezésére – mondtam tehát a telefonba.
– Nem tudom, mennyire foglalkozik a cégünkkel, mennyire van tisztában a folyamatban lévő megrendeléssel, szóval hol kezdjem? – kérdezte, és kedves hangjától azonnal arra az angyali, kedves mosolyra emlékeztem vissza.
– Nekem van szerencsém foglalkozni vele, miben segíthetek?
– Módosításra lenne szükségünk – kérte – az Persianből vörös kellene, némileg gömbölyűbb alappal.
– Ha reggel bejön a bemutatóterembe, segítek kiválasztani a vörösek közül a megfelelőt és... – kezdtem készségesen, mert tényleg örültem neki, hogy láthatom, de közbevágott.
– Nem, nem sajnos ma el kell küldetnem a termékszámokat a belgáknak, pont ezért hívtam ma ilyen későn.
– A gond az, hogy a bemutatóterem már zárva van... – gondolkodtam el – de... keressünk egy internetkávézót és a hálón segítek kiválasztani – javasoltam.
– Remek, örülök, tud valami ilyen helyet? én a Balázsiban vagyok most...
– Igen, ott pont van egy a fák alatt a virágüzlet fölött, kifejezetten szerettem régen odajárni, egy fél óra múlva ott vagyok, ha kegyednek is megfelel.
– Köszönöm szépen, nagyon kedves, ott leszek.
– Jó napot kívánok, Perjési Ágnes vagyok, a Varró úr adta meg az Ön telefonszámát és kérte, hogy önt keressem a cégünk megrendelése ügyében.
"Kösz főnök", gondoltam magamban, "a jó franc essen magába", de persze kedves voltam, mert egyrészt mit tehettem volna, másrészt mert ismertem az ügyfelet, egyszer láttam ugyan, de emlékezetes maradt az az egyetlen alkalom is.
Pontosan emlékszem, a tárgyaló előtt ült, egy kávét kavargatott. Valahol 40 – es éveinek elején járhatott, középhosszú barna haj, nem kihívó, de nagyon szép arc igényes sminkkel, elegáns drapp kosztüm feszült rajta, szoknyája a térde fölött, feszes combjai keresztbe vetve, lába makulátlan, meztelen lábfején egy semmi kis szandál. Meleg volt. Ahogy odamentem hozzá, bemutatkoztam, felnézett rám, és egy olyan angyali mosoly csillant meg a szemében, hogy azt hittem elolvadok. Ebbe a nőbe, bár idősebb nálam vagy tíz évvel, bele tudnék szeretni, gondoltam akkor.
– Állok rendelkezésére – mondtam tehát a telefonba.
– Nem tudom, mennyire foglalkozik a cégünkkel, mennyire van tisztában a folyamatban lévő megrendeléssel, szóval hol kezdjem? – kérdezte, és kedves hangjától azonnal arra az angyali, kedves mosolyra emlékeztem vissza.
– Nekem van szerencsém foglalkozni vele, miben segíthetek?
– Módosításra lenne szükségünk – kérte – az Persianből vörös kellene, némileg gömbölyűbb alappal.
– Ha reggel bejön a bemutatóterembe, segítek kiválasztani a vörösek közül a megfelelőt és... – kezdtem készségesen, mert tényleg örültem neki, hogy láthatom, de közbevágott.
– Nem, nem sajnos ma el kell küldetnem a termékszámokat a belgáknak, pont ezért hívtam ma ilyen későn.
– A gond az, hogy a bemutatóterem már zárva van... – gondolkodtam el – de... keressünk egy internetkávézót és a hálón segítek kiválasztani – javasoltam.
– Remek, örülök, tud valami ilyen helyet? én a Balázsiban vagyok most...
– Igen, ott pont van egy a fák alatt a virágüzlet fölött, kifejezetten szerettem régen odajárni, egy fél óra múlva ott vagyok, ha kegyednek is megfelel.
– Köszönöm szépen, nagyon kedves, ott leszek.
Ez csak a történet kezdete, még 10 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Érdekesen számol az oldal...
Tetszett a történet! 8 pont