Elrablás

Arra riadsz fel az ágyadban, hogy ajtónyitást hallasz. De nem a szoba ajtaja, hanem amin ki lehet menni az udvarra. Két alakot tudsz kivenni, és már kiabálnál, de nincs időd, lefogják a szád, majd egy kötél kerül a karjaidat is lefogva a tested köré. A maszkos férfiakból semmit nem látsz, néhány másodperc az egész. A szemed elé is kerül egy kendő, és már visznek is kifelé a szobából...

– Sikoltanék, de nem lehet. – A félelemtől megdermedek, még ellenkezni is elfelejtek, nem mintha tudnék az izmos férfiak ellen. Nagyon félek. Mit akarnak ezek? Meg fogok halni? Mi lesz velem? Kicsordul a könnyem s végigfolyik arcomon.

Levágnak egy kocsi hátsó ülésére, majd a két férfi beszáll, és elhajtanak. A család semmit nem vesz észre a dologból, majd reggel mehetnek a rendőrségre, hogy megszöktél...
A kocsikázás nem tart sokáig, hamar megérkeztek, egy háznak a garázsa, ahogy ki tudod venni. Kiemelnek a kocsiból, és bevisznek a házba. Az egyik fickó a két válladnál tart, megpróbál támogatni, rugdosni, hogy járj a saját lábadon.. de ha nem megy, akkor visz. A másik fickó benn megkeres valakit, aztán ő eltűnik csak az a férfi maradt, akit előkerített a házból.
– Meghoztuk az árut. Pontban éjfélre, ahogy kérte.
– Két percet késtek, de ez nem számít. Az viszont igen, hogy a Főnök türelmetlen. Átvizsgálom, mielőtt fizetek.
Előbb az a fickó szólalt meg, aki téged fog, utóbb aki a házban volt.

Rettenetesen félek. Egyre azon jár a fejem, míg a kocsiban vagyok, hogy miért raboltak el, hogyan tudnék megszökni, és mi lesz velem. Majd érzem, hogy kivesznek. Mikor letesznek próbálok a saját lábamon menni, de a kötelek szorosan tekerednek rám, el – el botlok. A fickó fölemel. Mikor meghallom miről beszélnek ismét elpityeredem. Nagyon félek.

Aki eddig fogott, eloldja a köteleket, csak a szemedről nem veszi le a kendőt. A másik szólal meg.
– Tedd szét a lábaidat olyan szélesre, ahogy csak tudod, kislány! – Elég indulatos, parancsoló hangon beszél.

A félelem megdermeszt, szinte föl sem fogom, hogy nekem beszélnek, amint nem tart senki összeesek. Sírok.

A fickó aki eddig tartott felhúz, a másik pedig rácsap a fenekedre. De nem ám akármivel, egy nádpálcával. Suhog a csapás, majd nagyot csattan, vörös csíkot hagyva a hátsódon.
– Jobban teszed, ha állva maradsz. – Mondja a fickó, aki ide hozott és most felhúzott a földről.
– Tedd szét a lábaid! Szólal meg ismét parancsolva a másik.