Ami kimaradt a Harry Potterből... - avagy forrón, akár a hal

– Lucius, akkor a terv szerint, Mulciber, likvidálod a Bones pereputtyot, Macnair, te a koboldokkal juss dűlőre... Lestrange... – a név hallatán hárman is feléje fordultak, ő viszont hirtelenjében nem is tudta, mit kellene adnia, hogy eltávolítsa az útból a kérdéses szolgát.
– A terv szerint, nem igaz, Nagyúr? – suttogta Bellatrix szolgálatkészen, férje karját megsimítva.
– Persze, a terv szerint – biccentett rá Voldemort Nagyúr, majd elindult, mintha távozni készülne. – Végeztünk!
Bellatrix úgy tett, mint aki mindent ért pontosan, és mint aki valóban végzett. Megvárta, míg néhányan a körből dehoppanálnak... közben bizonytalan oldalpillantást vetett mesterére. A jelszavuk elhangzott és mestere megerősítette... erre elmegy.
– Menjünk, Bellatrix – noszogatta férje türelmetlenül.
– Egy pillanat, csak... – próbálta húzni az időt a nő kényszeredetten.
Nem akarta magát a nagyúr előtt azzal, hogy marad. Viszont azt sem akarta elszalasztani, hogy marad.
– Lestrange! – harsogta egy pillanattal később Voldemort, mintha csak épp akkor jutott volna eszébe valami.
– Igen, Nagyúr? – hajolt meg Rodolphus szinte azonnal és engedelmesen. – Parancsolj velem!
– Nem te, drága barátom – sietett leszögezni Voldemort Nagyúr apró mosollyal visszafordulva, majd intett Bellatrix felé. – Te, Lestrange. Még beszélnem kell veled, új megbízásom van számodra... bár talán nem is te kapod meg... Rodolphus, menj – utasította Bellatrix férjét közömbösen. – Még pár percig marad...
– Mit parancsolsz, uram? – mondta ki fejét lehajtva a szokásos sablonkérdést Bellatrix, alig bírva visszafogni izgatottságát és lángra kapó vágyát.

Hát marad. Ismét eltelt az újabb hónap, mégha a napok száma nem is érte el a harmincat. Újabb szolgálat... újabb gyönyör... újabb élmény, ami táplálni fogja a parazsat...
– Nos, Lestrange... lássuk csak... mivel a legutóbb már említettem, nem térek rá újból, ám... a Mortimer ügy kapcsán... lenne egy... apróbb... – taglalta lassan – lassan lépkedve Voldemort, míg majdnem az utolsó halálfalója el nem tűnt. – Csak egy apróság, valóban...
– Mortimer, igen, Nagyúr – helyeselt Bellatrix mestere mellett lépkedve, és ajkát megnedvesítve körülpillantott, dehoppanáltak-e már mindannyian. – Mit kívánsz tőlem? – folytatta hangosan a beszédet, mikor Lucius Malfoy is lelépett.
Csak ketten tébláboltak még körülöttük, de a két csuklyás varázsló is hoppanálni készült épp.