Szexleves - aludj inkább, ne edd meg

Jó fej, pocakos, vidám, micimackónak becézik. Szemtelenül beszól akárkinek, mindegy ki az, nő, férfi, főnök, avagy a portás, esetleg a takarítónő. Szót ért mindenkivel, de bele is köt akárkibe, akármiért, a temperamentuma latin szappanopera. Ő az egyetlen férfi, akivel a női kollégák még a menstruációs panaszaikat is megosztják és látja el őket természetesen bölcs tanácsokkal. A vállán lehet sírni, rajta, vele röhögni, semmiségeken vitázni órákig.
sok – sok évig mindez ki is elégítette, otthon várta a két gyerek és a neje, konzervatív fickóként a családja szent, megbonthatatlan egység.

Aztán egy szép nap jött az új kollegina, akin sok a festék. Gáboron pedig éppen túllépett a negyvenedik év. Hosszan, gyakran kielemzett elveit ez a nő totálisan negatívba vágta, mégis érdekelte őt a kis drága.
Icuka sok órás, gondos kozmetikai termékként lépdelt az irodák között. Harminc éves korára, amit elért az a magány és két macskája, valamint a büszkesége, hogy tíz év alatt félig elvégzett két egyetemet. Egy hétbe sem telt, máris azt pletykálta az üzemi konyha, hogy Icukát a nagyfőnök dugja. Ez úgy általában a férfiak fantáziát beindítja.
Gábor gyűlölte a szingliséget, a női harcikedvet, mindent, amit emancipációnak hívnak, aminek Icuka mintapéldája és akit egyébként, más esetben csak lekezelően emancipuncinak hívna. Tekintettel Gábor micimackó szerepére, ki más vállán sírta volna el a szerelmi káoszát Ica, mint az övén. Érkezett ugyanis egy újabb nőszemély, üde, friss 18 – as, kitúrva szinglivén Icát a főnöki kegyekből.

Gábor hősiesen vigasztalta, sőt tényleg megsajnálta szegény öreglányt, a főnökét pedig utálta amiért az összes nőt letámadja. Icuka pedig sütögette a maradékokból összeállított vacsorát. Miket is gondolt? – Ez a pasi férjnek valahol bevált, jó lenne már nekem is hazavárni végre a ház urát és nem csak Brúnó macskát... Igaz nem csúcspasi, de van benne valami. Jobb lassan úgysem akad, egy ilyen alak pedig még örül, ha megkap.

Nap, mint nap puccba vágta tehát magát, ügyelve, hogy formálja kicsit Gábor kedvére a figurát. Lement tehát naivba, aki szomorúan a fejét ingatja, ha a férfi az otthon gondjait firtatja. Aztán meg is simogatta a kopasz buksit. Tök véletlen úgy érte csak el, hogy az íróasztalon ültében nyújtozni kelljen. Ezen mozzanatra a szoknya a tangájáig, blúza a köldökéig csúszva, állt a szája egy sejtelmes szóra. – Akarod?

Icuka tehát direkte szekszuálisan inzultálta , a préda erkölcsileg mereven, lassan, de biztosan beindult erre. Azt se szerette volna szegény férfi, ha valamiféle betegnek, netán impotensnek nézik. Hősiesen szemezett Icával és megmarkolta a combjait.
Ica felnyögött ellágyulva, Gábor pedig ezen felbátorodva emelkedett a rúzsos . Óvatosan tolta a nyelvét a nő szájába, mert a neje otthon azt állította, nem tud csókolózni, de ez a nőstény akarta a nyálát szeretni. Régebben kirázta a hideg a nejlonharisnyától, mint egy tudathasadás, esett ki a fejéből a szokás, (vedd már le a harisnyád, pfuj), simogatta hát Ica lábaközét csomagoláson át, a nő hajlott pihegve, lágyan az iratkötegekre.
a látvány és hogy túllépett saját korlátjain immár visszafordíthatatlanul, megőrjítette. Pocakját tőle telhetően behúzva, az elhajlott nőre borulva, blúzt tépve eszement csókolta az eddigi igényeitől eltérő túl apró ciciket. Ica hátsója mindezért kárpótlás, villant agyába a folyosón nem rég látott popsitánc. Általánosságban igaz, ha a nő melle kicsi, a segge jó nagy. Az emlőkön emígy morfondírozva, az említett sonkákat jól meg is markolta. Ugyan picinykét már löttyedt az a popsi, de még mindig jobb volt, mint az asszonyét fogni.
Ica tanult nőként idejét látta közbeavatkozni. A vad elejtve, szelídítés következik.
– Ne itt – suttogta a nő. – Én... nagyon... nagyon akarom. De ne itt. Otthon nálam.
– Jó – hörögte az eszétől megvált emberállat. A szekszi hangtól, a szituációtól már – már a gatyájába ejakulált, kamaszkori rutintalansággal érzelmi hullámokon szörfölve.

Két órát merengett Ica által bölcsen magára hagyatva, emlékektől és reményektől újra és újra merevedve, tény: hazatelefonálni kell, így szenvedve, nincs mese. Azaz, csak az van.
Az említett szerszám borsónyira zsugorodott mikor asszonyának mondta:
– Bent kell maradnom, igen pont ma.
Bár a nagyobbik fiú születésnapjára készültek, két nap múlva tölti a tizennégyet, ezért nagybevásárlásra várták otthon haza, de kit érdekel, mikor orrában még a bujaság illata?
Ráadásul a feleség megértőnek bizonyult, húsz év házasság után egy asszony könnyen idomul.
Rejtve a kollégák szeme elől, két sarokkal odébb beszéltek meg randit. Gábor agyában röptényit átfutott a gondolat, egy idegen nő ül a kocsiban ott, ahol imádott neje helye van, Ica közbe búgott ezt azt.
– Régóta... és annyira... – nadrágon matató praclija alkotta a mondat végi szavakat.

Az előjáték tucatszor megtörtént az irodában, ezért a lakásban vadul esett test a testnek. Ica rafináltan újra időt kért, eltűnt a fürdőben, jól megváratva ismét a félőrültet. Komótosan borotválta, kencézte magát, gyantával kezelt bajsza alatt mosolyogott azon, mekkora már odakint a vágy. Gondosan lenyelte a fogamzásgátló tablettát, nem lesz ez mindig így, de harminc felé, várjuk ki szépen a doboz kukázásának precíz idejét. Okos nő, nem veszti el rögtön a fejét.
Gábor más, ő férfi, agyának éppen a mellékterméke. A mennyország röpült az ölébe, fekete csipkeholmi a vacsora körítése. A teste siklik mindenütt, a testápoló íze édes, illata csoda, szájjal, kézzel, hárfázó istennő maga. Józanul megítélve, sokak megrágott csontját ropogtatta, de már húsz éve nem volt ilyen kellemes élménye, az újdonság varázsának mindent felülmúló összes érzékszervet kifacsaró lényege. Harapták a csókokat, ahogy a félszavakat, előbb ő a nő finom nedveit nyalta, majd a nő játszott szédítő golyó – rúd nyelvjátékot rajta, addig – addig, mikor már nagyon akarta, az ismeretlent barangolja be a farka. Egyetlen biztosan érthető mondat visszhangzott a fejében, jaj csak bizonyítson, nehogy a keljfeljancsi túl korán elmenjen és a fel, hamar lent legyen!
Ennek megfelelő elszántsággal hatolt a nőbe, szép lassan dolgozott – már amennyire pocakjától tellett, csiklót dörzsölve töfködte a karcsú testet. Ellenkező neme nyögte, lihegte, visította az igeneket, a hangvariációkra bátorodott a tempó. A nő teste, neki a lelke elégült ki elsőként, hogy mindez sikerült és még van a farkában vér. Ica hálásan pucsított be négykézláb, nyakaterve nyelvét öltögette, száját nyalogatta mutatva mekkora még a vágy. Gábor pedig felszabadultan markolta meg a két húsos farpofát és mélyedt el a lényegben önfeledten, hármat ha sikerült lendülnie, kifacsarta a tekergő csípő vonzereje. Világgá bömbölte mily nagy a gyönyöre.
Feküdtek pihegve, egymást cirógatva, férfi fejben ilyenkor nincs semmi, csak a boldog üresség, addig a női fejben cikázott az elért, és még elérendő sok – sok lehetőség.
Percek teltek, Gábor emberként kezdett funkcionálni. És látta az ember, hogy ez jó. Mindenki csalja a nejét, nincs ebben semmi kivetnivaló. Szívesen merült volna álomba, két dolog nem hagyta. Asszonyának ha meg is tudná magyarázni a kimaradást, nem hagyná szenderegni a hangos horkolás tudata, mikor ezt a magához mérten tökéletes nőt éppen felavatta. No meg azok az alapszabályok, melyeket még kamaszként jól bevágott. Ha kefélsz az szex, ha ott alszol, az kapcsolat. Szedte hát a cuccait, váltottak puszikat és esküt, hogy mindez a kettejük titka marad.

Gábornak otthon a tökéletes férjet kellett (volna) produkálni, míg Ica azon taktikázott, a férfit ügyesen éheztesse ki. Nem lehet mindennapos falat, kaparja csak a pasas érte a falat, egy a lényeg, képtelen legyen nélküle élni, nem szabad mindig kefélni, de azt elérni, hogy mindig akarja. A hapsik utálják ha sarokba szorítják őket, erre is ügyelt, nehogy ő tegye meg. Majd a feleség! Kell hát egy kedves kolléga, aki a nejet a titokba együttérzően beavatja.

Az asszony zokogva tette le a telefont. Mindig bízott, jó feleség volt. Mostanság pedig inkább érezte cselédnek magát, akinek a szeretett férj csak annyit mond: jó éjszakát. Pedig régen leste minden szavát. A szelídeknek sajátja a csendesség, és ezekkel együtt jár a lappangó veszély. Letörölte a könnyeket és játszotta tovább a mesét, amivé élete vált. Túlontúl kedvesre és negédesre kerekedett a szerep, ezért a férjéből undorodó, arrogáns, őt lekezelő dúvad lett. Sebaj, nyelt egyet, tehát ez már nem megy. Hosszú hónapokig tűrt némán, aztán egy éjszakán szépen felkelt és a tűzhelyen kotyvasztott némi eledelt. A húslevesfélét a kamraszekrényben őrizgette, míg zöld nem lett.
A löttyöt szépen embere ebédjébe vasárnap délben belekeverte. Éjjelre lett is Gábornak iszonyú hasmenése, ami alul nem távozott, jött orrán – száján, reggelre lépni sem tudott árván. Az asszony ápolta, becézgette, a szeretet morzsája a beteget meg is érintette.
Az orvos mentőt hívott: – Nincs mit tenni, kiszáradt, kórházba kell vinni!
Gábor bágyadtan szorongatta felesége kezét: – Szeretlek tudod. – ismételgette, mert ott és akkor tényleg ezt érezte. Kire is számíthatna? Kire számíthatott mindig? Beteg testben a nemi vágy nem számít semmit. Csak a nő, aki mellett az életét élte, aki a gyerekeinek és neki együtt volt szeretője.
– Tudom. – bólintott az asszony. Sok hálapénzt fizetett, hogy maguk legyenek a kórteremben, és mikor minden elcsendesült a folyósón is, egy fecskendőt húzott elő a retiküljéből.
– Most én mondok neked jó éjszakát. – sziszegte.
Az infúziós csövet elzárta, és húsz köbcenti levegőt fecskendezett a férje karjába.
Gábor szemei kidülledtek, levegőért kapkodott, elsötétült az arca, habzott a szája, lila fejjel, hang nélkül ordított, a nőbe kapaszkodott, segítséget tőle várt, de az csak egyre azt mondogatta kedvesen: – Jó éjszakát.
Dolga végeztével mindent visszatett szépen a helyére és rohant az orvosért, jaj, jaj, mi történt...

– Tüdőembólia vitte el szegényt. Gyakori fekvő betegeknél, bár inkább nagy műtétek után. Nagyon sajnálom, hogy pont egy kolléga férjével történt... – a főorvos csóválta együttérzően a fejét.
Őszintén siratta a hitves, megcsaltan, , elhagyottan és érte bűnössé váltan is szerető nőként. Őrültként. Feleség volt, a pap pedig hajdan azt mondta, mindörökké.
– Így is lesz! A pokolba is követlek! – hintett egy marék földet a koporsóra az özvegy.

Az üvöltését emeletekkel odébb is hallották. Össze is szaladt a ház. Gábor körül az irodában rettentő kupi, törött monitor, szerte papírok, tollak, amiket rémálmából ébredve vert le. Lihegett, mint a vadászokkal kergetett medve.
Az új nő, a mázosképű, megcirógatta a karját, rávillantotta csábos mosolyát.
– Segítsek összeszedni?