Marketing 31 4. rész

– Jó reggelt – hallotta a vezér hangját a kagylóban.
– Jó reggelt, főnök – köszönt vissza vidáman, de aztán rögtön eszébe jutott a tegnapi kaland és mélyen elpirult.
– Miben lehetek a segítségére? – kérdezett vissza jóval szerényebben, meg egy picit félve is a választól.
– Mit szólnál egy jó kis szopáshoz? Bár... még talán túlságosan korán van. Tudod mit? Hozd át az X cég terveit az irodámba, addig meg hátha megjön a kedvem. Várlak – és már kattant is a telefon.
Egy darabig ült, a telefonkagylót még mindig a kezében szorongatva. Ismét , ismét a tudtára hozta, mennyire a hatalmában van, ismét éreztette vele, mennyire csak egy szexuális kellékként néz rá. Nagyot sóhajtott, felállt és elindult előkeresni a papírokat. Lábaira mintha ólomnehezéket kötöttek volna. Tíz perc múlva már a főnök irodája előtt állt.
– A főnök hivatott – szólt Ildikóhoz, a vezér titkárnőjéhez.
– Igen, tudom, szólt, hogy várja. Egy pillanat és bekísérem. – A titkárnő felállt, kinyitotta az ajtót, majd előreengedte a lányt.
A vezér éppen csak felnézett, bal kezével intve, hogy foglaljon helyet.
– Köszönöm, és kérem, hozzon két kávét – szólt oda Ildikónak.
A terveket az íróasztalra tette, majd röviden beszámolt annak előrehaladtáról. Szárazon, éppen csak a legszükségesebbekre hivatkozva, szemét folyamatosan a papírokon tartva. Nem mert a főnökére nézni. Beszámolóját éppen befejezte, amikor a titkárnő behozta a két kávét.
– Köszönöm, és... Ildikó, kérem, csukja be a bejárati ajtót, az irodába vezetőt pedig hagyja nyitva.
Talán csak képzelte, hogy a titkárnő ajkán kaján mosoly futott keresztül, és miért kell becsukni a külső ajtót, az irodába vezetőt pedig nyitva hagyni? Nem, ugye nem...
– Hogy tetszett a tegnap délután?
– Elnézést, nem értettem a kérdését... – hadarta hirtelen, lopva az ajtó felé pillantva. Jézus, Ildikó mindent hal, persze úgy tesz, mintha a számítógép képernyőjére mélyedne, de szinte kihegyesedik a füle, amint hallgatózik. Vagy csak megint képzelődik?
– Mi az, kisasszony, talán fogalmazzak világosabban?! Szóval, élvezte a tegnap délutáni baszásunkat a szállodaszobában?
Érezte, hogy megsüllyed alatta a föld. Nem jött ki hang a torkán, csak elvörösödve nézett maga elé.
– Mi az, már nem emlékszel!? Talán fel kell elevenítenem az emlékezetedet? – a vezér felállt és megkerülve íróasztalát, vészesen közeledett feléje. Jobb kezébe fogta az állát és , hogy ránézzen.