Az élet körhintája 3. rész

Az egész délelőttöt dermedt, merev fasszal töltöttem el. Nem kellett dolgozni mennem, hat heti "pihenőt" kaptunk. Az alatt azt kell érteni, hogy a személyzet egyik fele, amelyikbe én is beleestem, hat hétig otthon maradhatott, mert nem volt munka az üzemben. Persze ez szép is lett volna, de "kárpótlásul" csak a fél munkabért kaptuk meg. Az pedig még a lakbérre is alig volt elég. A hat hét elteltével a csoport második fele fog ugyanannyi időre fele fizetésen kényszerszabadságot kapni, ha ugyan az üzem addig be nem zár.
Keserves volt ez az anyagiak miatt is, meg azért is, hogy Évának csak el kellett menni dolgozni, hogy éhen ne haljunk. De akkor engednie kellett, hogy a főnke akkor bassza amikor csak eszébe jut.

Nem akarom a magatartásomat szépítgetni, nem voltam egy lovag. Igaz, hogy mellbevágott a tény, hogy a nejem – ha kényszerből is – de félrebaszik, de az is a tényekhez tartozik, hogy ugyan féltékenység , de ez a inkább gyönyör volt, mint fájdalom. Rá kellett ébrednem, hogy egész egyszerűen felülkerekedett bennem az az érzés, hogy kellemesen izgat a tudat, hogy egy idegen fasz bassza a nejemet. Akárkivel beszéltem azóta erről, mind azt állította, hogy ez kétségkívül mazochista vonás, bár nehezemre esett megérteni, hogy hogyan lehet az mazochizmus, ami végtére is kéjt és gyönyört okoz?
Az utóbbi két napban annyit keféltem, amennyit serdülőkoromban sem, pedig akkor még a legyeket is meg tudtam volna baszni röptükben. De nem voltam már serdülőkorban, és a szünet nélküli merevedés kezdett már lassan fájdalmassá válni. Hiába na, nem voltam már .

Amíg az üzemben voltam, bár akkor is folyton az agyamban motoszkált, hogy vajjon mi történik a Szöllősi féle ügyvédi irodában, basznak-e vagy sem, de a munka azért annyira lekötött, hogy pillanatokra el is tudtam felejteni a dolgot. De most itthon ültem, tétlenül, rettentő feleslegesnek éreztem magam és egy pillanatra sem tudtam másra gondolni, hogy keféli-e az ügyvéd úr éppen a feleségemet, vagy sem.
Néha már azon voltam, hogy kiverem – na nem a fejemből – és lepetézek, hogy legalább egy kis időre szűnjön meg ez a szörnyű feszültség a lábam között. Végülis majd heregyulladást fogok kapni! De nem tudtam magam rászánni, mert tudtam, hogy az csak nagyon rövid ideig segítene, azután meg még jobban a dolog.