Koleszos napjaim 4. rész

Szabival többször is voltunk együtt, én a föld felett jártam a boldogságtól. Ő csak nem is sejtette, hogy tudok arról, hogy mi volt köztük Ádámmal, de az kicsit rosszul esett, hogy nem mondta el nekem, arról nem is beszélve, hogy azt gyanítottam, hogy még vele is lefekszik néha. Ám a vallomásai megnyugtattak. Azt mondta, hogy szereti, ahogyan

viselkedem vele, szereti, hogy gyengéd is tudok vele lenni, és nem "csak úgy" megdugom. Egyből Ádámra gondoltam, meg arra, hogy ő milyen . Azt láttam Szabin, hogy igazán hálás azért, hogy figyelmes vagyok vele, és nagyon-nagyon boldoggá tett a tudat, hogy kellek neki. De Ádámot sem hanyagolta, annak ellenére, hogy nekem minden szeretkezés után arról lelkendezett, hogy milyen gyengéd vagyok, és hogy ő ezt mennyire szereti! Nem bírtam tovább, rákérdeztem, hogy mi van közöttük, mire ő rendszeresen kitérő válaszokat adott, hiába féltékenykedtem látványosan, mindig leszerelt valamivel.

Ádámmal hidegháborút folytattunk: nem szóltunk egymáshoz, csak apró szurkálódásokat engedtünk el, melyek azért nagyon fájtak. Ha hárman voltunk a szobában, akkor szinte szikrázott a levegő a feszültségtől. Szabin is látszott, hogy egyre nehezebben viseli a szekálódásainkat. Tudtam, hogy abba kéne hagynom, hogy nem kellene beszólnom Ádámnak, mert Szabi teljesen kikészül, de ha nem tettem volna, azzal elismertem volna a győzelmét, az olyan lett volna, mintha átengedtem volna neki Szabit. Képtelen volt bármelyikünk is megszakítani ezt a gyerekes viselkedést, Szabolcs pedig nem bírta ezt elviselni. Láttam, hogy ideges emiatt, tudtam, hogy le fog minket állítani, de (rém)álmomban se képzeltem volna, hogy hogyan!

Egyik újabb piszkálódásunk alkalmával Szabi a földhöz vágta az egyik könyvét, és kiabálni kezdett velünk. Olyan volt, mintha egy régi vitát folytatna:

– Hagyjátok már abba! Nevetségesek vagytok! Igen, mindkettőtökkel lefekszem! És akkor mi van?! Nem vagyok egyikőtök tulajdona sem! Annyira szánalmas, amit csináltok! Azt hiszitek, hogy ezzel megnyertek? Hát nem! Fogjátok már fel, hogy ez csak sex!
Én teljesen elképedve néztem rá, hiszen mindent, ami köztünk történt ő semmibe vett! Nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt mondja. Biztosra vettem, hogy néhány gyengéd szótól megjön az esze.

– Szabi, én szeretlek! – szóltam fojtott hangon