Álom, vagy valóság?

Nem régen történt az eset, de megdöbbentő hatása máig kísér. S megosztom e szívélyes közönséggel e történetet.

Késő délután lehetett, füllesztő meleg, amikor még élni sincs kedve az embernek. Iszonyú fáradtam bandukoltam hazafelé magányosan, terhek alatt roskadozva. Egyetlen egy dolog járt a fejemben, lemegyek a boltba egy pár üveg sörért, és lefekvés előtt megiszom, aztán bealszok. Nem jött össze. Találkoztam egy rendkívüli lánnyal kit már ismertem régebbről, de beszélgetésbe nem igazán elegyedtem vele. Túlságosan jó lett volna nekem. Csodás alak, formás idomok, minden mi szem szájnak ingere. Végül is mi rossz sülhet ki belőle, ha, beszélgetünk – gondoltam naivan – .

A beszélgetés nagyon érdekesnek ígérkezett, s ezért bálunk folytattuk, a családi ház szerencsére üresen állt, még legalább 2 napig. Leültünk a teraszra s felbontottam a sört, csodák csodájára ő is kért, gondolom megszomjazott a szaharai hőségben. Egyre szabadabban társalogtunk, mígnem elérkeztünk egy fájdalmas témához, a szerelemhez. Valószínű, hogy látszott rajtam, hogy nem vagyok oda ezért, lassan puhatolózva kérdezgetett az okok után. A kánikula megtette hatását, fejembe szállt a sör, pedig nem is ittam 4 üvegnél többet, de nagyon fáradt voltam. S elmeséltem neki azt, mi nagyon bántott. Közben feszélyezve éreztem magam, hiszen egy jóformán vadidegen csajszinak öntöttem ki magánéletem legféltettebb titkait, viszont abban a helyzetben ez zavart a legkevésbé.

Kezdett beesteledni, s gyertyát gyújtottam, mert látni szerettem volna igéző tekintetének minden rezdülését, minden hátsó szándék nélkül. Látván az én őszinteségemet, ő is elmesélt egy elég furcsa történetet. S mivel belekezdett én végig is hallgattam. A sör úgyis elfogyott, ezért kihoztam egy üveg bort, legalább hűvös volt. Mint az a későbbiekben kiderült nem régen szakított a barátjával, és elég viharosan zárták le a majdnem másfél éves kapcsolatukat. Szinte sírt, tehát nem lehetett egyszerű ezt így elmesélni neki sem. Megpróbáltam megvigasztalni, s lágyan átöleltem.