Koleszos napjaim 2. rész

A következő napokban nagyon furcsán éreztem magam. Egyrészt maga a tény, hogy a 2 srác hancúrozása ennyire felizgatott, másrészt pedig még féltékeny is voltam. Úgy, hogy tudtam, mi van kettejük között, többet láttam. Észrevettem az összemosolygásaikat, a titkos érintéseket, kézszorításokat. Azután az "akció" után a szobában többé nem

csinálták, de 1000 más alkalmat találhattak... Mindig tudtam, hogy mikor voltak együtt, mert olyankor Szabi felszabadultabb és boldogabb volt. De ez nem szegte kedvem! Elhatároztam, hogy megszerzem Őt, és csak a cél lebegett a szemem előtt.

Igyekeztem minél több infót szerezni róla, s ezek segítségével a közelébe férkőzni. És sikerült! Egyre többet beszélgettünk – kettesben is. Egyik délután Ádámnak dolga volt, csak ketten voltunk a szobában, s Szabolcs nekem mondta el a családi gondjait (tesójával volt valami zűr). Jól esett a bizalma, próbáltam vigasztalni. Nem akartam visszaélni a helyzettel, nem kezdtem ki vele (utólag belegondoltam, és valószínűleg nem utasított volna vissza), viszont ő a beszélgetés végén, mikor már úgy-ahogy sikerült megnyugtatnom, átölelt. Megint jött a bizsergető érzés a gyomromban! Éreztem az illatát, a haja a nyakam csiklandozta. Addig sosem kerültünk egymáshoz olyan közel sem fizikailag, sem lelkileg. Még szerencse, hogy bő pulcsi volt rajtam, mert teljesen felizgultam!

Ekkor lépett a szobába Ádám. (Ha lehetne tekintettel ölni, már nem élnék... :))Szabi gyorsan elengedett, és kétségbeesett hangon neki is előadta, hogy mi történt. Ádám dühe folyamatosan lecsillapodott. Gondolom, ő másképp vigasztalta meg Szabit, minden esetre együtt mentek zuhanyozni és csak 1 óra múlva jöttek vissza...