Üdvözlet a fedélzeten

A barátommal egy éve szakítottunk. Komoly kapcsolat volt a miénk, 2 évig voltunk együtt, a szüzességünket együtt vesztettük el (sőt mindennemű első szexuális élményünk egymástól származott), mindenki szerint álompár voltunk. Soha egy veszekedés vagy rossz szó a másikra. Senki nem értette 2 év után miért vetettünk véget az idillnek (szerintük idill volt). Mi tudtuk; egyszerűen meguntuk a nagy szerelmet. Nekem nagyon fájt az egész, szerintem neki is. Titkon mindig reménykedtem, hogy még helyre állhatnak a dolgok, bár ezt senkinek nem mertem elmondani. A szakítás után is jóban maradtunk, beszélgettünk elég sokszor, így tudtam róla, hogy azalatt az egy év alatt, amit immáron külön töltöttünk, nem volt másik barátnője. És ő is tudta rólam, hogy képtelen voltam más fiúval összejönni. Ugyan barátok maradtunk, de a 2 lépés távolságot mindig tartottuk egymással szemben. Ezért is csodálkoztam annyira, mikor 1 évvel a történtek után a telefonom és meglepve láttam hogy ő hív.

Azt kérdezte nincs-e kedvem átmenni, beszélgetni kicsit, és mondta, hogy van valami, amit meg akar mutatni nekem. Megbeszéltük hogy másnap átmegyek. Kíváncsiság lett rajtam úrrá, vajon mi lehet, amit mutatni akar? Nagyon örültem a meghívásnak, reméltem alkalom nyílik majd eddig rejtett érzelmeim bevallására.

A másnap hamar eljött, izgatottam álltam az ajtaja előtt, és megnyomtam a csengőt. Ajtót nyitott (nagyon jól nézett ki, finom parfüm illata lengte körül Őt) és beljebb invitált a lakásba (nagyon udvarias volt, kedves és figyelmes, mint mindig). Imádtam azt a helyet, ott mindig nagyon jól éreztem magam. Szakításunk óta nem jártam nála, a lakás kicsit megváltozott, de nekem így is nagyon tetszett. Rajta kívül senki nem volt otthon (mindig szokása volt elküldeni otthonról családja többi tagját, ha én mentem látogatóba), ezen már nem is csodálkoztam. Mondta, hogy menjünk a szobájába, ott kényelmesebb, és amit mutatni akar, az ott van bent.

A szobájában egy számomra ismeretlen bútordarab állt, egy hatalmas franciaágy, ami 1 éve még nem volt ott. Hellyel , leültem a régen kedvencnek tartott fotelembe. Kiment a szobából, majd poharakkal és egy palack ásványvízzel tért vissza (meghatott hogy emlékszik rá hogy csak ásványvizet iszom), mindkettőnknek töltött, majd leült a hatalmas ágyra. Beszélgetni kezdtünk, nagyon jól éreztük magunkat, órákig csak csevegtünk semmiségekről. Akkor már nagyon kíváncsi voltam mit akar mutatni, úgyhogy rákérdeztem.