Véletlenek nincsenek...

Lassan egy éve nem találkoztunk... A barátnőim minden alkalommal, ha az "olasz ismerősömről" beszélek, sokatmondó mosollyal néznek rám... Hát igen... az olasz ismerős... véletlenek nincsenek.

A vizsgaidőszak közepén a barátnőim elrángattak egy buliba, bár sokáig nem kellett győzködniük. Még nem kezdődtek el a koncertek, mi pedig a hely lépcsőjén vártunk egy pár hűsítő és egymás társaságában. Ekkor lépett mellém. Szó szerint, mivel két közeli lánytól akarta megtudni, hogy hol találhatnak barátaival egy helyen bárokat, éttermeket... Az egyik lány éppen barátnőjének panaszkodott, hogy bár felsőfokú nyelvvizsgája van angolból, mégsem érti ezt a srácot. Időnként rámtőr, hogy országimidzs-építésben vegyek részt, ezért megszólítottam, s elirányítottam jobb híján a Váci utcára. (Utólag kiderült, hogy rögtön miután megtalálták, egy örömlány akaszkodott rájuk, aki áradozott az olasz férfiakról, és miután visszautasították sokrétű szolgáltatásait, még fiúkat is ajánlott... )

Miután visszajött, megkeresett. Végigzongoráztuk a kötelező "magyar találkozik külföldivel" párbeszédet (ki mit gondol a másik országáról, népéről, stb. ) Számot cseréltünk, de mivel elkezdődtek a koncertek, különváltak útjaink. Másnap hívott, megkérdezte van-e kedvem este meginni velük egy valahol. A megbeszélt helyen várt egyedül.
Két óra múlva azt mondta, felmegy a szállodájába letusolni, átöltözni, mivel egész nap járták a várost. Mielőtt elindult, felajánlotta, hogy búcsúzzunk el úgy, ahogy az olaszok szoktak. Ekkor csókolt meg először.

Sokáig vártam vissza, de nem jött. Már épp indultam, mikor megjelent a barátaival. Beszélgettünk egy ideig négyesben, majd a srácok kacsintva kijelentették, hogy szétnéznek a környéken. Mivel egy szabadtéri helyen voltunk, a járókelők körülbelül 2 perc múlva már jó szórakozást kívántak.

"Húha, gyerekek mi lesz itt még ma este! " – kiáltotta egy srác, majd hangos nevetés kísérte elmés beszólását. Biztos elnevettem volna magam, ha éppen nem mással vagyok elfoglalva.