Szonja 1. rész

Szépen lassan formálódtak a vágyaim, ahogy Szonja is szépen lassan formálódott nővé a szemem láttára. Évente egyszer találkoztunk, kb. 10 évesen láttam először, én 30 múltam. Családommal kempingeztünk, ő, húga öccse, meg apjuk szinte az egész nyarat a kempingben töltötték. Az anyuka nem volt, ma sem tudom miért nőttek nélküle fel a gyereket. Az apuka a közeli nagyváros nagyvállalatánál nagyember.
Ezért nyár elején kiköltöztek szuper lakókocsijukkal a panelból, és a papa onnan járt dolgozni. A gyerekekre népes baráti kör vigyázott, nem is nagyon engedték őket mással szóba állni.
Éveken át csak épp, hogy köszöntünk, de mindig láttam, hogy figyel, irigykedve nézi, ahogy a gyerekeimmel játszom.
Pár évig nem jártunk arra, két éve ismét. Alig ismertem meg, érettségi táján járhatott, s már kivívta külön sátorhoz való jogot is.
Nem meglepő módon egy vézna lovag is feltűnt az oldalán. Én már elváltam, a fiam is 15 lett, nem kellett naphosszat utána loholnom, így ráérősen szemlélhettem a nagylány modell szépségű testét. Ezzel ellentétben mindig kislányos zavarban volt, ha szóba elegyedtem vele, elpirult, félrenézett, amit én elég konkrétan értelmeztem, de nem akartam nyomulni, mert nem láttam a vézna lovag szerepét, meg hát amúgy is.

Néha napokra elvitte Szonját, az apuka látható egyetértésével, szóval már ő is nagylánynak tekinti, ezt bíztató jelnek gondoltam, de nem tudom mire föl.

Elmúlt a nyár, nem is jutott eszembe tavaly júniusig. Megint abba a kempingbe mentem a fiammal, megint ott voltak, külön sátor, vézna lovag. Ugyanúgy zavarba jött, ha ránéztem, s mindig ingerültebb lett a fiújával, ha beszélgettünk pár szót.
Lassan a húga is alakulni kezdett, de még nagyon kislányos volt, eléggé mísz viszony lett közöttük. Az öcsikét meg közösen utálták.

Egyik este, 11 óra körül nagy viháncolással érkezett Lajoskájával, gondolom, valami . A lovagot jobban megviselhette a dolog, mert láthatóan a nőjébe kapaszkodva lépdelt a sátor felé, s ahogy láttam türelmetlenül befelé húzta volna Szonját, aki a csillagok szépségét ecsetelte, elszívott még egy cigit, majd bemászott a sátorba. Jó nektek, gondoltam kissé szomorúan, de hát nem az én korosztályom.

Tíz perc sem telt el, halottam a zipzár hangját, Szonja huppant a fűre, térde közé hajtotta fejét, a sötétben is láthatóan rázkódott a válla.
Hűha, gondoltam, biztos valami durvát akart a madárfejű, majd mindjárt jön engesztelni. De nem jött.