Hajnali szökés

Éppen a barátomnál aludtam, mikor hajnali 4 körül a telefon. Igazából nem bántam, mert nem tudtam aludni Balázs (a barátom) horkolásától. Amikor rápillantottam a telóra, láttam, hogy Robi hiv. Aki nem tudná, annak annyit mondanék, hogy Robi egy nagyon közeli barátom. Testi és lelki barátom. Mosolyogva vettem fel a telót:
– Szia! Mondjad! – szóltam bele a telcsibe.
– Helló... figyu, nem tudnál átjönni...? Pokolian kivagyok... aludni se tudok, és csak veled tudom megbeszélni ezeket. Örülnék, ha átjönnél. – mondta Robi álmos hanggal.
– Nézd, itt vagyok Balázsnál, de nem gond, valahogy átugrok.
– Ugye nem baj, tényleg? – kérdezett vissza bizonytalanul Robim.
– Dehogyis... ne bolondozz már! Na, akkor összekapom magam és ott vagyok.
Azzal el is köszöntünk és percek alatt felöltöztem, rendbe tettem magam.
– Hová mész? – ébredt meg Balázs.
– Ne hari, eszembe jutott pár dolog és addig nem tudok aludni, amig ezeket el nem intézem.
– Hajnali négykor?
– Most nem tudok aludni!
– Oké... majd visszajössz?
– Nem igérem.

Majd kiviharzottam a lakásból. Sűrű léptekkel indultam meg Robiék házának az irányába, aki szerencsére nem lakott túl messze. Agyamban közben vadul kuszálódtak a gondolatok:
"Minek vagyok vele (Balázzsal), ha nem szeretem? " – ez a kérdés gyakran felmerült az utóbbi időszakban.
A válasz erre egyszerűen az volt, hogyha már ráfogtam, hogy apa lesz, legalább ne hagyjam ott, azaz most ne.
Hosszú óráknak tűntek azok a percek, amíg odaértem Robihoz, aki másodpercek alatt kint termett a ugatása hallatán.
– Jó reggelt, gyere csak be! – üdvözölt, megkönnyebbült mosollyal.
– Köszike, jó reggelt neked is.
Csendben belépdeltünk a szobájába, nehogy megébredjenek a szülők, ugyanis Robi még a szüleivel él, viszont ezek mellett dolgozik és tanul.
– Huppanj le... ott az ágyam... a kanapé... ahová gondolod! – hellyel.
Örömmel terültem el az ágyán, amit nagyon – nagyon szerettem, hiszen nemcsak kényelmes, de sok jó emlék fűz hozzá.
Hasra fordultam, őszintén szólva, nem tudom milyen megfontolásból... Robi kapva kapott az alkalmon és elkezdte masszírozni a hátam.
– Most megvagy! – suttogta nevetve a fülembe.