Elhalasztott éjszaka

Lassan másfél éve már, hogy szakítottunk Petivel. Azóta ritkán találkoztunk, sőt kerültük egymást nekem még mindig fájt látom őt. Ha véletlenül összefutottunk egy szórakozóhelyen, akkor is köszönésen kívül más nem történt. Hét hónapja ismerkedtem Danival, őt választottam ki arra a célra, hogy az összetört szívem darabkáit megpróbálja összeszedni. Nagyon kedves, figyelmes srác, az ágyban is remekül kijövünk, mégis valami mindig hiányzott, talán az a búcsúeste, ami elmaradt.

Múlthéten éjszakás volt Dani, én pedig a haverokkal elmentem egy szórakozóhelyre. Legnagyobb meglepetésemre Peti is ott volt, ezzel az én estém meg volt lőve, bánatomban, és hogy leplezzem a rosszkedvűségem a többiek előtt egyre sűrűbben néztem a pohár fenekére. Egy óra körül nem bírtam tovább, hazavitettem magam az egyik sráccal. Mikor hazaértem az üres lakásba, valami sokkal nagyobb ürességet éreztem. Lezuhanyoztam, és felmentem a szobámba aludni. Épphogy félálomban voltam, mikor a telefonom. Peti hívott, és azt mondta, hogy beszélni szeretett volna velem, és kár, hogy nem volt rá alkalma. Nem tudom milyen ötlettől vezérelve, de mondtam, neki, hogy nincsenek itthon a szüleim, úgyhogy ugorjon át hozzánk, ha van kedve, és meg tudjuk beszélni, amit akart.

Húsz perc múlva megjelent a kocsi a házunk előtt, és leparkolt oda, ahova fél évig mindig. Ismerős érzés kerített hatalmába, az a vágy, amikor megláttam a kocsit, és alig bírtam ki, hogy felérjünk a szobámba. Kaput nyitottam neki, majd felmentünk. Szokatlan csend kerekedett mindketten ugyanarra gondoltunk, hogy neki most nem kellene itt lennie, és hogy nemsokára valami olyat teszünk, amit nem kellene. Rövid tőmondatokban beszéltünk egy semmit mondó témát, majd odahajolt, és megcsókolt.