Andi Kalandjai

A lakás üresen állt. Semmi sem moccant a konyhaablakon és a szobák ablakain át beszűrődő árnyakon kívül, melyeket a derengő holdfény rajzolt a helyiségekbe. Az este félhomályba burkolta a lakást, és csak annyi fényt engedett be amennyit az utcai lámpák nyújtottak a függönyözetlen szobákba. Az egyik helyiségben azonban le volt eresztve a reluxa. Egy közepes nagyságú szoba volt, kétségkívül egy lány szobája. A szekrénysoron néhány plüss állat ült, az íróasztalon sárga zselés toll hevert, a szék karfáján pedig néhány női ruhadarab volt. Nem is egy lány, hanem egy fiatal nő szobája volt inkább, a maga lágy stílusában, hangulatos berendezésében. A szekrénysort követő pipereasztal is kifejezetten nőiesnek hatott. Halk neszek szűrődtek be valahonnan. A csendet halkan csobogó víz hangja váltotta fel; a nő a fürdőszobában volt. A vizeshelyiségből kiszűrődő fények az előszobában lassan elvesztek az est leple alatt. De a nőt ez odabent cseppet sem zavarta. Kezével végigsimította a víz felületét, majd a csaphoz nyúlt és több meleget engedett meg. A kád lassan megtelt forró, habos fürdővízzel. Finom fenyőillatú habfürdőolaj került bele melytől még kellemesebbnek tűnt.

A nő ekkor felkelt a kád széléről és levetette köntösét. Teljes női mivoltát feltárta ezzel a laza mozdulattal, de hát magában volt csak, kíváncsi szemektől rejtve. Finom fehér bőre volt, mely most végborzongott a rajta végigsimuló hűvös szellő hatására. Arányos teste szinte tündöklött a sárga izzó fénye alatt. Finom lábfeje... hosszú combjai... mintha csak egy meséből lépett volna elő melyben ő volt a meseszép hercegnő. Aztán megfordult a tükör előtt, és rápillantott az ott megjelenő formás fenekére. Magában nyugtázta, hogy egész jó, bár lehetne jobb is. De teljesen más szemmel nézte a saját testét, mint egy kívülálló, aki csupán annyit vett volna észre belőle, hogy mily fenséges formák alkotják eme puha, ám mégis feszes hátsót. Derekának karcsú vonulata végül hajfürtjeibe veszett, melyeket akkor néhány gyakorlott mozdulattal felkötött, hogy ne legyenek vizesek. Aztán a kád felé fordult. Már eléggé hűvösnek érezte a levegőt, úgy döntött megmártózik az áhított fürdővízben. Belépett a kádba és nyugodtan alámerült a kellemes vízbe. Fejét hátrahajtotta a kád peremének, éppen a lámpa fényével szemben. Kék szemei visszatükrözték az izzó fényét, orra teljesen arcához illő volt, ajkai is ennek a szép összhangnak voltak a részesei. Lehunyta a szemét, majd egészen nyakig merült a forró vízben.