4 óra

Este 11 – kor: ajtó nyílik és te állsz mögötte, szűk farmer és póló, kiemeli tested körvonalait. Gyönyörű vagy, mint mindig. Beengedlek és a nappaliba kísérlek, hellyel kínállak és eléd térdelek. Egy pillanatra megilletődsz, nem tudod mi célom van ezzel. Nagyon izgató a helyzet, tudom a kettőnk között lévő korkülönbség aggaszt vagy inkább izgat. Te 29 éves vagy én pedig csak 20. De mikor elkezdem kibontani a cipőfűződet már tudod mi következik és elveszik minden korkülönbség. Szótlan vagy, de én sem szólok. Csendben vetkőztetlek egészen meztelenre, majd felállok és a fotelhoz lépek. Te ülve maradsz és mikor meglátod kezemben a vaskos bőr – nyakörvet összerezzensz a félelemtől és a kéjtől, ami hamarosan érni fog. Nagyon izgató vagy, imádom a csodás tested. Nem egy szálkás top – modell alkat, hanem pont a zsánerem. Szép fenék és kedves arc.
Oda lépek hozzád és a nyakadra csatolom, majd lakattal lezárom és láncot fűzök rá, hogy levehetetlen pórázodként szolgálhasson.
Lerántalak a földre és te engedelmesen követsz, bár gyors neked a tempó és lebuksz a földre. A lánc végét a súlyos márvány – dohányzó asztal lábához erősítem egy újabb lakattal és felállok. A lánc nem engedi a fejedet az asztal lapjánál följebb, de nem is kell, hogy felemeld a fejed.
Az emeletre indulok és téged otthagylak kiszolgáltatva. Lassan öltözködöm még te erotikus jövőképek fantáziálásaiddal múlatod az időt.
Visszaérkezek hozzád. Kedvenc necc – tangámban és necc – melltartómban, kezemben a lovaglópálcámmal, másik kezemben egy piperetáskával. Belépek és melléd ülök a kanapéra kényelmesen.
Négykézláb kutyaként pitizni próbálsz, de a lánc túl rövid, arcodon rémület, de várod mi fog történni.
– Kérlek, könyörülj rajtam! Megteszem amit kérsz, a rendelkezésedre állok! – ezzel töröd meg a csendet és bár jól esik ahogy mondod a vékony gyámoltalan hangodon mégsem ezekre a szavakra vártam. De túlléptem rajtuk. A piperetáskából előveszem a körömlakkomat, fekete.
Mint aki nem is hallotta a szavaidat, eléd teszem a lakkot még a pálca az ölemben pihen.
Kutyaként viselkedsz, bár nem vártam el de tetszik. Kinyújtott nyelvvel lihegsz és ijedten nézel rám.
– Elfelejtettem kilakkozni a körmeimet neked. Remélem meg tudod oldani! – majd a díványról egy bőrszíjat veszek elő és a csuklóidat a hátad mögött egymáshoz rögzítem. Majd a lakk ecsetjét a szádba teszem.