Csipkerózsika - felnőtt mese

Csipkerózsika és a kastély népe békésen és mozdulatlanul aludta álmát immáron száz éve. Senki, de senki nem törhette át az átjárhatatlan csipkerózsaerdőt, mely álmukat védte. Mígnem egy királyfi, ifjú, hős dalia, útnak indult hófehér lován, hogy megtörje az átkot és magáévá tegye a legendák gyönyörű királyleányát. Szőke haja lobogott a szélben, kőkemény, acélos elszántság lobogott a tekintetében és ágaskodott a nadrágjában. Fényes kardjának egyetlen suhintásától engedelmesen széttárult az eleddig áthatolhatatlan csipkerózsaerdő, miként lágy női combok. Mintegy varázsütésre, sötét, mély alagút nyílt meg előtte a tüskés ágak között, s ő merészen, rettenthetetlenül beléhatolva eljutott a kastély titokzatos belsejébe.
Mindenki és minden aludt. A kastély udvarán állva vagy menet közben aludtak a szolgák. Egy csinos, bajuszos inas, kezével egy szobaleány szoknyája alá nyúlva száz éve várt a pillanatra, amikor majd ujjával eléri a nedves puncit. Egy vörös szolgagyerek, egy ajtó mögül lesve az emelkedő szoknyát, meglepetésében leült a földre, és így még jobban alálátott: emelkedő farkát verte két kézzel, kimeredt szemmel.

A hatalmas tanácsteremben udvaroncok, főnemesek hada ült az asztal körül, félbehagyott orgiában. Az asztal sarkán ülő udvaronc dákóját az asztal alatt, a hosszú asztalterítő által jótékonyan elrejtve, térden állva száz éve szopta egy gyönyörű udvarhölgy. Egy másik udvarhölgy felemelt szoknyája alatt hada nyüzsgött: lelkesen nyalták a zamatos puncit. Egy ifjú gróf felmeredő dárdájába éppen bele akart ülni a szomszéd báróné, rengeteg szoknyáját kacéran fellibbentve. Az idős király és királyné szemérmesen egymásra mosolyogva simogatták egymásét az asztalterítő leple alatt.
A királyfi továbbhaladt, s talált egy csigalépcsőt, melynek tövében négykézláb álló szobaleány szaftos puncijába verte bele a szerszámát a királyi asztalosmester, míg az asztalos inas a saját kőkemény szerszámával a szobaleány ajkai között dolgozott.

A királyfi kikerülte őket, s megindult felfelé a csigalépcsőn, mely a toronyszobába vezetett. Benyitott az ajtón, s szeme-szája elállt a csodálkozástól: az ágyon egy csodaszép leány feküdt, s aludta százéves álmát.