Autóban

Januárban Debrecenbe menni, Pestről... hát nem rövid út az biztos. Kirakatrendező vagyok, és odarendelt a cég három nagy portálhoz.
Jeleztem a főnökök felé, hogy ezt egy nap alatt elég bajos megcsinálni, utazással együtt meg pláne. Így mellém rendelték Krisztát, aki a dél – és kelet-magyarországi vonatkozásokat szokta csinálni a cégnél. A főnökség biztosra akart menni így Kriszta mellé még egy másik lányt is odarendeltek aznap reggelre, plusz jött az ágazati főnök, akinek meg egyéb elintéznivalói voltak ugyan itt. Ő vezetett egyébként. A saját kocsijával mentünk. A központ elől volt az indulás igen korán, hogy még maradjon idő a melóra is a helyszínen.

Nagy volt a tanakodás az elosztásoknál, ki hova üljön, de miután én nem ragaszkodom az anyós üléshez, így nekem maradt a hátsó ülés. Kriszta meg az új lány végül is abba maradt, hogy lefelé Kriszta ül hátra, visszafelé pedig fordítva... Elindultunk végre. Az út első húsz-huszonöt percét bevallom végigaludtam. Hideg volt a kocsiban, és a lassan bemelegedő autó álmosítóan hatott rám a téli dzsekimben ülve, ugyanis nem vetettem le, olyan hideg volt kezdetben.
Benzinkút. Öltözködés. Kabátjától szép lassan mindenki megvált. Egy halom kabát jött össze, amelyet jobb híján az ölünkbe halmoztak, mert hogy a csomagtartó telis-tele volt dekorációval, sőt még az elöl ülő lábához is jutott egy szatyornyi belőle...
Beültünk Krisztával, és persze nagy vidámkodások közepette ránk pakolták ketten jobbról is meg balról is a kabátokat. Csak a fejünk látszott ki jószerével... Nagy röhögés, hogy ugy nézünk ki, mint a ruhatárosok a ruhák alól kinézve meg ilyesmi...

A januári mínuszok azonban még áthatoltak a csontjaimon, így teljesen átfagyottan gubbasztottam a helyemen, a kabát halmok alatt. Aztán éreztem a kabát rezgéséből, hogy túloldalt Kriszta is hasonlóképpen van... Átnyúlt és dideregve kért, hogy egy kicsit melegítsem a kezét. Összekucsolódtunk jó szorosan a kezünkkel.

Indulás, hangos zene – ébresztőül... Láthatatlan plexifalként különült el az elölülő pár, a hátsó üésen lévőektől. A zene most nem összehoz, hanem elválaszt. A kocsi hangszórója nálunk tombolt, amitől mi semmit se hallottunk abból ami elől történik, és fordítva.