A Fürdőkád

Álmodtam. Azt hiszem olyan álom volt, amelyből az ember zihálva szokott ébredni. Karom teljesen elzsibbadt, mintha ezer izgága hangya szaladgálna benne szüntelenül, miközben idegeimbe csípnek apró kis lábaikkal. Mozdultam, de újabb fájó tűszúrás minden izmomba. Lassan nyitottam ki a szemem, mintha félnék a látványtól, pedig tudtam hol vagyok. A bútorok ismerős körvonalai úgy vettek körül mint megannyi fából ácsolt védelmező testőr árnyéka. Hunyorogtam is azt hiszem, pedig teljes, szinte tapintható sötétség volt a szobába. Ahogy karomban újult erővel kezdett zubogni a vér, óvatosan megemeltem és oldalra nyúltam. Egy mellkasra simult tenyerem, melynek ütemes emelkedéséből következtettem a mellettem békésen pihenő kedvesem az igazak álmát alussza. Hirtelen megmagyarázhatatlan vágy fogott el, és szorosan hozzásimultam. Testem, a takaró alatt úgy kúszott át a fiú csupasz testére, mint egy akaratos, mohó inda. Lábaim átkulcsolták, fejem a mellkasára hajtottam. Keze talán önkéntelenül mozdult, ösztönösen a hajamat simította át. Élő fésűként siklott végig hosszú fürtjeimen.

– Rosszat álmodtál, Picim? – hangja az álom s ébrenlét határán kicsit rekedtes és suttogó volt. Lehet, hogy már az első mozdulatomnál ébren volt.
– Nem tudom... azt hiszem – feleltem kissé bizonytalanul. Apró csókot leheltem a mellkasára, közvetlenül a szívére, majd ujjbegyemmel pici, egymásba futó köröket kezdtem rajzolni rá. Vágy fogott el, hogy érintsem, hogy még jobban hozzá simuljak. Furcsa érzés volt, mintha a semmiből tört volna elő. – Azt hiszem jól esne most egy jó kis fürdő. Nincs kedved kijönni velem? – az órára hunyorogtam. Alig múlt hajnali kettő. Némán bólintott, és óvatosan megemelte a fejem, kicsusszant az ölelésemből, és máris a törölköző után nyúlt. Olyan érzésem volt, hogy ezt már előre tudta. Tudta mit akarok. Néha félelmetes mennyire olvas a gondolataimban.

A fürdőszobában a fény kicsit éles volt, főként a szoba puha és mindent beborító sötétsége után. A víz a kádba élesen csobbant, majd egymásra zuhant minden csepp és a kád lassan kezdett megtelni az illatos fűrdővízzel, mely hívogatóan vibrálva hömpölygott a hófehér kádban. Vakítóan fehér volt minden körülöttünk. A sietve magamra dobott törölköző egyetlen megadó sóhajjal csusszant le testemről, engedve láttatni a hófehér bőrőm. Azt hiszem szinkronban volt a fürdő tökéletes fehérségével, csupán sötét hajam ami megtörte a már-már éterninek tetsző fehér összhangot.