Soha többé nem fogom látni Őt...

Ez egy valós történet, melyet leírok, neveket és helyeket szándékosan nem írok bele. Ha elolvassátok, kiderül miért...

2005-ben úgy döntöttünk a legjobb barátnőmmel és még két másik ismerős sráccal, hogy elmegyünk együtt, szülők nélkül nyaralni. Én 2004-ben voltam azon a helyen, s úgy döntöttünk, hogy ugyan abba a kis tengerparti falucskába megyünk, ahol akkor voltam, mert az emberek nagyon kedvesek, és a légkör is pont megfelelő.

Kifizettük az utazást, bepakoltunk, és már úton is voltunk a másik város felé autóval, hiszen a busz a másik városból indult. Mikor megérkeztünk, még nem volt ott a busz, így várnunk kellett. Közben körbenéztünk, hogy vajon kikkel leszünk "összezárva" 14 napig. Láttam lányokat, fiúkat, s még idősebb embereket is, nameg persze a kísérőtanárt. Nem lepődtem meg hogy ott volt, hiszen 2004-ben is ő "vigyázott" ránk.

A busz kis késéssel megérkezett, cuccainkat a sofőrökre bíztunk, mi pedig fölszálltunk, s helyet kerestünk. Nem volt nehéz, akkor még majdnem az egész üres volt. Teljesen minegy volt, hogy hová ülünk, hiszen emeletes, komfortos busz lévén nem kellett attól tartanunk, hogy szemünkbe süt majd a nap.

Beletelt egy jó 20 percbe, amíg mindenki elfoglalta a helyét. Ekkor, névsorolvasás után kezdetét vette a 28 órás utazás. Mikor belegondoltam, hogy 28 órát kell együtt töltenem ennyi ismeretlen emberrel, beleborzongtam. De eszembe jutott, hogy azelőtt egy évvel is milyen gyorsan szereztünk ismerősöket, megnyugodtam.
Már egy ideje utaztunk, de még nem voltunk a határnál, mikor rádöbbentem, hogy még azt sem néztem meg, hogy kik ülnek körülöttem. Csupa ismeretlen, de jófej emberek.

Az utazás nem volt éppen egy tündérmese. Minden határnál fölébresztettek a határőrök, feljöttek, kötekedtek velünk, és még az sem volt mindegy, hogy jobbra vagy balra fordítjuk a fejünket... Ja! És ha éppen nem a határnál, akkor a WC-nél kellett megállni minimum4 óránként. Feltűnt nekem már korábban, hogy olyan furcsa illat, vagy inkább szag terjeng a levegőben. Nem erős, éppenhogy érezni. Nem sok gondolkodási idő kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy illatát érzem. Talált! Mikor megálltunk az egyik helyen (természetesen a 4 óránkénti WC szünet miatt), rá is jöttünk, hogy ki .