Egy megbocsátás története

Buszmegállóban álltam és vártam, hogy jöjjön már végre az az átkozott busz...
Már így is tíz percet késett, meg amúgy is péntek van... egész héten korán keltem, csak egy jó kiadós alvásra vágyom.
Ahogy így elmélkedtem magamban, egy kocsi állt meg a buszoknak kijelölt helyen.
Ismerős volt a kocsi, de nem foglalkoztam vele!
Ám nem sokkal később kiszállt belőle a volt barátom Billy.
Szia! – köszönt és megállt előttem mosolyogva.
Hello! Te meg, hogy kerülsz ide? – néztem rá
Tudtam, hogy ma ilyenkor végzel, gondoltam hazaviszlek!
Nem kell a segítséged, úgyis mindjárt jön a busz...
Csak nem félsz tőlem? – incselkedett velem
Dehogyis... miért félnék, van okom?
Nincs, de akkor miért nem jössz velem?
Na jó – sóhajtottam – úgysem adod fel! – válaszoltam és beültem a kocsiba
Már jó ideje mentünk és következett egy erdő!
Egyszercsak a közepén Billy leállította a kocsit...
Ezt meg miért csináltad? – kérdeztem
Beszélnünk kell, gyere! – szállt ki a kocsiból
Pont itt jött rád a beszélgethetnék? – álltam elé egy csöppet idegesen
Ekkor ő átölelte a derekamat és gyengéden megcsókolt!
Már nagyon rég nem éreztem a csókját, és be kell valljam, hogy nagyon hiányzott, teljesen összezavarodtam tőle
De hisz mi már nem vagyunk együtt! – szólaltam meg, mikor elengedett
Tudom, de nagyon hiányzol nekem, és muszáj volt ezt megtennem!
Persze, muszáj, de kinek a hibájából szakítottunk?
Hagyjuk ezt most! – csattant fel, és megint megcsókolt
Majd felemelt és felrakott a motorháztetőre.
A szája lejjebb vándorolt, és megcsókolta a nyakamat, majd letolta a felsőm pántját, és belepuszilt a kulcscsontomba...
Mire készülsz? – sóhajtottam – Mi van, ha valaki meglát?
Erre senki nem jár, kihalt ez a rész... – nézett rám és a szemeiben ugyan az a tűz égett, mint régen!

Tudom, jól mire készülsz, de nem fog sikerülni Billy...