Látogató a kollégiumban 5. rész

Már nagyon vártam a mit is akar nekem megint tanítani a titkos szeretőm. Egész nap nem is járt semmi más a fejemben csak ő, és ami az elmúlt éjszaka történt köztünk, illetve mi újat taníthat még nekem. De legfőképp az érdekelt ki is lehet ő igazából, és miért nem akarja nekem elárulni a kilétét. Hát úgy alapjából véve elég vacakul ment az egész napom a folyamatos álmodozás nem igazán hagyott, hogy a tanulásra koncentráljak így jó pár jegyzetet, kell majd elkérnem. Délután sietve mentem haza sőt, hogy gyorsabban teljen az idő még el is, lógtam az utolsó két óráról, egész nap csak vágyódtam utána szinte folyamatosan állt a farkam, mivel csak ő járt a fejemben és folyamatosan a szexen járt az agyam és ilyenkor mindig ágaskodtam. Délután még a gonoszság és a kötekedés sem nagyon fogott rajtam mivel szinte a föld fölött járkáltam még a srácok a suliban is észrevették, hogy olyan vagyok, mint akit elvarázsoltak, és nem igazán tudja milyen bolygón is, van, és én így is éreztem magam csak asz éjszaka járt a fejemben és semmi más.

Mikor a koliban összefutottam a szomszéddal ő nem nagyon hazudtolta meg magát ahhoz az esti elesett gyámoltalan lánykához képpest szinte 180fokos fordulatot vett és visszatért régi önmagához. Újra élcelődő és szurkálódó lett úgy viselkedett, mint régen és mintha semmit nem is segítettem volna rajta, úgy bánt megint velem, mint egy tűpárnával.
– Na mi van böszme észre, sem veszed az embert az egyetemen, vagy csak elfelejtettél, hogy ki is vagyok?
Én ott álltam és ugyan nagyon rosszul estek a szavai, de legbelül mintha egy láthatatlan pajzs védte volna a lelkemet, és nem hagyta volna, hogy bántódása essen.
– Nem is találkoztunk ma nem? De ha igen, akkor bocsánat, ha nem vettelek észre.
– Nem vettél észre! Átestél rajtam mikor órán, mentél és kerestél magadnak üres helyet nem rémlik lükefi?
– Amikor megbotlottam valakinek a táskájában és elestem a lépcsőn? A te lettél volna?
– Hát jó, hogy legalább egy taknyolásra emlékszel. Akkor még nem vesztetted el teljesen az eszed. Ez jó jel csak nem tudom kinek. Fafej. – ezzel berobogott a szobájába és bevágta az ajtót-
Valahogy zavart a dolog de mindig boldogság telítette el a szívem mikor eszembe jutott az este, így nem nagyon zavart semmi.