Várt váratlan...

Vártam az estét, hiszen már régen nem "mulattam" át az éjszakát ebben a jól ismert környezetben, a főiskolai klubban... Kíváncsi voltam, hogy mit hozhat nekem ez az este, éreztem, hogy valami különleges vár rám, de nem tudtam mi az! Aztán a buli kezdete után egy órával megtudtam. Az italomra várva a hátam mögé lépett valaki, és egészen közel hajolva köszöntött:
– Szép estét, Szépségem!
Megfordultam. Nem változott semmit középiskola óta, ugyanaz a cinkos, huncut mosoly a szemében, és ugyanaz a kíváncsiság amit akkor láttam amikor titokban szenvedélyes csókot váltottunk az iskola eldugott zugában csupán kíváncsiságból! A hangja viszont mélyebb lett, és amit azt illeti férfiasodott is! És végre jól állt neki a szemüveg is!
– Szép estét neked is! – Mondtam egy mosoly kíséretében, és belekóstoltam az időközben megkapott italomba.
Beszélgettünk pár mondatot, kiderült, ő most tanul itt a fősulin, és igen, ő is kolis... mondtam én a volt szobatársamnál vagyok, és másnap már megyek is haza. Aztán elrángatták a haverok, de megígérte, hogy még találkozunk

Én belemerültem a már jól ismert ritmusokba és átadtam magam a táncnak, majd egyszer újra leheletet éreztem a nyakamnál, és egy kezet végigfutni a hátamon... Ismét ott állt előttem, és az ajtó felé bólintva kézen fogott és kivezetett a halkabb, viszont érezhetően hidegebb parkba. Ő is emlékezett a csókra:
– Tudod, hogy nagyon finom volt az a csók! Bár már kezdem elfelejteni az ízét!
– Ezen könnyen segíthetünk – és gondolkodás nélkül megcsókoltam. Tudtam, hogy egy vágyakkal teli lavinát indíthatok el, de a négy évvel ezelőtt kíváncsiság újra feltört bennem.
Csókunk egyre hevesebb lett, és én egyre jobban, szorosabban bújtam hozzá, egyrészt a néha hűvös széltől védve testem, másrészt, hogy érezzem bőre melegét.