Dokinál

Ismét eljött az idő, hogy a lány alávesse magát a kötelező nőgyógyászati vizsgálatoknak. Amióta magánorvoshoz jár – hiszen az első olyan undorító volt, és hát miért fizessen az ember, ha ne pont azért, amikor a legféltettebb kincséhez nyúlnak –, egészen máshogy állt hozzá az orvoshoz járás kérdéséhez, az undor helyett tudomásul vette, hogy egy kötelezően kellemetlen dolog, ami végül is az ő egészségét szolgálja. Úgy érezte, megéri a pénzt, hogy a doki figyel rá, esetleg még két percet beszélgetnek is, hogy szívesen lép be a rendelőbe, ahol mindig tisztaság van, mivel bejelentkezős rendszer van, maximum egy ember szokott esetleg várakozni előtte vagy utána, de nincs az a tömeg, amikor az állami rendelőben órákat kellett várni hatalmas pocakú állapotos nőkkel, ki tudja, milyen nemi betegségekkel bajlódó kétes arcú lányokkal azért, hogy aztán egy mogorva, durva, cigiszagú fickó vizsgálja. Meg volt elégedve döntésével, és ezt mindig elégedetten állapította meg, hiszen már vagy két – három éve járt ide. Az is egy érdekesség talán, hogy ez a doki nő volt, olyan negyven év körüli, és amikor még elkezdett hozzá járni, nem is tudta, hogy ez milyen különleges, csak amióta a barátaival néha szóba került, és kivétel nélkül mindenkinek férfi nőgyógyásza volt. Ezzel a tudattal meg még jobban elégedett volt, hiszen ki tudja, ha nem pont egy nő, hogy mi fáj és mi nem.

A megbeszélt napon is tehát már reggel óta próbált ráhangolódni, mert hiába a szép környezet meg a kedves doki, akkor is tudta, hogy egy undorító hideg vasat fog beledugni, amitől mindig is a hányinger kerülgette. Hiába mondta neki a doki is, meg anyukája, barátai, amikor mesélt róla, hogy lazítsa el magát, gondoljon másra, ne figyeljen oda, nehéz nem odafigyelni akkor, ha egy orvosi rendelőben vagy deréktól lefelé teljesen meztelenül, és egy hideg idegen tárgy hatol beléd. Igen, nem a fájdalomról van szó, inkább az undorról.
Amikor megérkezett a rendelőbe, nem volt senki a váróban, és mint hogy a házba jutáshoz már kaputelefonon csengetett, a rendelő (ami egy lakásból lett átalakítva) ajtaja nyitva volt, belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Az ajtó csukásra kinyílt a rendelő (szoba) ajtaja, és meglepetésére egy fehér köpenyes fiatal férfi lépett ki rajta. A lány meglepett arcát látva – hiszen még az egész lakásban sem látott soha férfit – rögtön megszólalt: