Összetört Játékszer

Gyűlöllek! – kicsaptam magam mögött az öltöző ajtaját, majd ugyan azzal a lendülettel vágtam be magam mögött. A kiáltás élesen, és hangosan tört ki belőlem. Minden fájdalmammal együtt... majd mikor tudatosult bennem, hogy voltaképp mit is mondtam hirtelen, összeharaptam az ajkam. Olyannyira, hogy megérezhettem a vérem semmihez sem fogható ízét... gyenge voltam... nagyon gyenge... Ez a délutáni edzés kiszívta minden energiámat. Ruhástul léptem be a zuhanyfülkébe, majd mikor megengedtem a csapot, hátamat a hideg csempének vetettem és leroskadtam. – Gyenge vagy Jill... – suttogtam magam elé. Nem bírtam levenni a kezem a fehér gipszkötésről... "miért tetted ezt velem? – tettem fel a kérdést magamban. Bár akkor fogalmazódott meg bennem először, mikor ott a küzdőtéren a földre küldött és mindenki előtt, és az óta... százszor, ezerszer tettem fel magamnak újra és újra, de választ azt nem találtam... még nem...
– Harpoon! – mintha álomból keltem volna. Felkaptam a fejem. Füleltem... Ezt a hangot soha nem fogom elfelejteni. Már akkor tudtam mikor meghallottam. – Harpoon! – szólt ismét, de az előbbinél kissé erősebb hangon. Feltápászkodtam, és elzártam a csapot és, úgy ahogy voltam kimentem az öltözőbe.
– Vezér! – azonnal haptákba vágtam magam. Felszegtem az állam, de minden porcikám úgy fájt, hogy a fájdalom egy pillanat alatt, mintha áramütés ért volna végig cikázott a testemen. Összeszorított fogakkal, de el kellett viselnem. Nem sírhattam... mert ha megengedek magamnak ekkora hibát az érzelmeim átveszik az uramat felettem. Nem ezt nem engedhetem. Főleg, előtte nem.

Háttal állt nekem. Az ablakon beszűrődő vérnarancs napsugarak körvonalazták a testét. Ha nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy megtartsam az egyensúlyom, valószínű belefeledkeztem volna a látványba...
Lassan megfordult. Kezeit hátra kulcsolta, tekintetét mélyen a szemembe fúrta, és kimért lépésekkel megindult felém. A szemei... az erőtől sugárzó zöld szemek. Már akkor tudtam, mikor először láttam, hogy soha nem fogom elfelejteni...
Megállt előttem. Lassan végigmért. Tetőtől talpig. Beleremegtem. Talán még el is pirultam, közel hajolt... nagyon közel...
– Szánalmas látvány vagy – sziszegte az arcomba. Majd egy lépést hátra lépett, és ismét végigmért.