Első alkalom

Minden este beszélgettünk. Jó barátnők lettünk. Családos anyaként és férjes asszonyként ismertük meg a másikat. Azonban kíváncsiak voltunk. Fiatalon mentünk férjhez s alapítottunk otthont.
Nem volt sok férfivel dolgunk, de tapasztalatnak kisebb hasonlítási alapnak megfelelő számmal rendelkeztünk. Újat akartunk. Barátságunk elmélyült már nem csak egyszerű "szia"-val köszöntünk el, hanem néha "csókollak Téged" is elhangzott. Tudtuk ez már több, éreztünk valamit a másik iránt.
Személy szerint engem megragadott kedvessége, odaadása. Figyelt rám, fontosnak tartotta a számomra fontos dolgokat, ha valamit nem találtam meg a net-en estére már küldte az infót, hol találom. Őszintén osztozott minden érzésemben örömömben bánatomban egyaránt.
Egyik este elkalandoztak szavaink; feltettük a kérdést találkoznánk-e? Egy ideig haboztunk a válasszal aztán szinte egyszerre ütöttük le az entert: igen.

Izgalommal töltött el, a készülődés a tervezgetés. Minden este közelebb jutottunk tervünk megvalósításához. Valahogy el kellett szabadulni otthonról. Hihető, logikus kifogást kell találni. De mit. Olyan asszonynak aki nem jár el szórakozni, nem marad ki, háziasszony szerepet osztanak rá esténként is nehéz ürügyet találni.
Aztán rájöttünk, miért is kellene nekünk ragaszkodni az estéhez? Napközben több időt tölthetünk együtt, nem kell sietni, lesz időnk végiggondolni esetleg megtorpanni.
Megbeszéltük a keddet. Szabadnapot vettünk ki. Lakhelyünk távolsága közti félúton találkozunk. Úgy is lett. Mindketten elvittük az óvodába.
Megláttam a ház oldalánál, szívem a torkomban dobogott. Mi lesz most, hogyan tovább. Farmert visel, vékony kis inggel. Odaértem. Puszi, puszi. Jól nézel ki, sablon szövegek.
Nem tudtuk eldönteni kihez is menjünk, így pénzfeldobással döntöttünk. Hozzám mentünk.
Nem bántam. Marad kis emlékem, még ha nem is lesz semmi, megmarad, hogy vendégem volt. Ő. Egy nő, a Nő. Akire vágytam.

Elővettem egy üveg , oldva a hangulatot. Ő is izgatott volt. Nem tudtuk hogyan tovább. Iszogattunk, s közben beszélgettünk. Lassan megérintettem a kezét, várva, riadt kislányként visszahúzza-e? Nem, megfogta kezem, tenyerébe tette, s ujjaink összefonódtak.