Merülés a gyönyörben

Mint a búvár, ellenállni tovább képtelen a mélység csábításának, lassan alámerülök, tekintetem utoljára körbepillant a szobán, melyet csak az akvárium kékes – zöldes, és mégis oly barátságos fénye világít meg, majd a kedves arcán s keblein.
Szemei csukva, ajkai még érzik csókomat. Aztán fejem búbja is eltűnik a paplan alatt. Csodálatos világ vár ott lenn. Sietség nélkül szemlélem az alanti világ szépségeit, ahol a beszűrődő fényben még látni testének lágy, telt vonalait amint az igazi mélységek felé vezetik tekintetemet. Aztán inkább ajkaimat használva, mint szemeimet, lévén azok most már csukva, szám széle tizedfok pontossággal érzi bőre melegének hullámzásait. Oldalt haladok, pici puszikat nyomva mindenhova, ahol elhaladok. Itt a tomporánál hűvösebb a vidék, mint az imént elhagyott két keble között. Kis melegségért középre kormányzok, és hasa közepén köldöke gyönyörű, szabályos kis gödrében időzöm csöppet és nyelvem hegyével kis köröket írok peremére, közben hasa lassú hullámzásán ringatózom. Nehezen szabadulva innen, dél felé veszem az irányt. Lassan haladva elérem az legelő szélét. A pázsit, mint a tengeri Poszeidónfű, kis háromszögű foltot borít, melynek túlsó széle sokat sejtető mélységbe száll alá. Mélyen beszívom illatát, orromat befúrva a selymes fűbe. Nem gázolok át rajta, hanem pereménél keletnek fordulok, de menetközben ajkaim közé kapok pár szálacskát, gyengéden húzogatva őket picit. Ott, ahol a pázsit kis kiszögellése van, még legelészem egy kicsit, majd ahol combjának hajlata van, ott kezdődik valami különös melegség. Igazán még nem lehet érezni, mert combjait kissé felhúzza a kedves. Ellenállását legyőzendő, csókjaimmal beborítom egészen a térdéig. Itt kitartás szükséges, mert hűvös uralkodik errefelé. Nem bírván ezt tovább, lassan combja belső oldalán ereszkedem lefelé és fejem lassú ingó mozgásával befúrom magam a combjai közé. Lassan enged szorítása, és mozgástérre lelvén s az itt lágyabb bőrt csókolgatván újra északnak haladok. Kis remegések jelzik, hogy óvatosan kell haladjak, ellenállása még nem teljesen tört meg. A hőmérséklet viszont emelkedik, ezt jelzik ajkaim, és egyidejűleg orrom remegni kezd, mert finom illatot érez. Ahogy közeledem, orrom hegyét csiklandani kezdi a finom pázsit innenső pereme, de ajkaim megérzik puha nagyajkait is, amelynek duzzadt két pereme még zárva, de mikor kis lendülettel átlépek a másik felére, nyelvem hegye átsiklik középen, mire a kedves megrándul, combjai pedig még jobban széttárulnak. Ezt egyenlőre figyelmen kívül hagyva, a másik oldal felderítésébe fogok, de közben kezem, megnyugtatásképpen lágyan belemarkol a pázsit füvébe. Aztán hirtelen odahajolok, ahol az időközben megnyílt nagyajkai közt rés tárult fel. Először csak lágy leheletemmel köszöntöm az itteni finom tájékot, majd ajkammal egész finoman megérintem a finom rózsasziromként kinyíló egyik kisajkát. Hihetetlenül finom. Lassan két ajkam közé zárom előbb egyiket, majd másikat és cirógatván nyelvemmel, ízlelgetem őket. Aztán kis hibát vétek: nyelvem hegye túl hirtelen érinti meg pici csiklóját, mire a kedves halk sikkantással összerántja combjait, s újabb puszikák özöne kell, hogy újra megnyíljanak. Most már óvatosabban haladva, de az időközben megduzzadt csiklócskát inkább oldalról érintve, sétát teszek a kis és nagyajkak közötti két völgyben. Az egyikből a másikba visszakanyarodáskor nyelvem kis kitérőt tesz lassan megnyíló hüvelybemenetéhez. Csak ezen a pár centis úton háromféle finom ízt éreztem, a hőfok pedig egyenletesen emelkedett eddig a pontig. És még mi lehet odabent!

Most azonban még teszek néhány ilyen kört, és jobban koncentrálok csiklócskájára. Picit határozottabban körbezárom ajkaimmal, s igy nem elengedvén, szívogatni kezdem. Most másfajta sikkantások szűrődnek le a kedvestől ide a mélybe, de többé nem húzódik el, sőt még jobban kitárul. Néha fülem peremét lassan kisajkai közé fúrom, s ő nem érti, mely részem lehet az, amit érez. Micsoda különbség van fülkagylóm porcos keménysége és kisajkai lágy szirmai közt! Csak most tehetem ezt meg, amíg ennyire széttárja combjait. Majd nyelvemmel lassan nyolcasokat írok le a csiklója körül, a nyolcas másik fele hüvelye peremén vezet körbe. Nehéz e bonyolult pálya tartása, mert a kedves kiszámíthatatlan rándulásai miatt gyakran tévesztek irányt. Hogy megfékezzem kissé, lemondva egyik karom támasztékként való használatáról, másik kezemnek a kedves bőre cirógatásáról, mindkét karommal átkulcsolva popsiját magamhoz húzom, imígyen próbálva megzabolázni. Szám szomjasan issza végtelenül finom puncijának ízeit, simogatja selymességét, nyelvem hegye fürge köröket, nyolcasokat valamint középkori kódexek iniciáléinak mintáit írja le mindenhol, ahova csak elér. Combjai megint bezárulni igyekszenek, de fejemet közéjük fúrva nem hagyom többé magam kirekeszteni. Őrülten csókolom, szívogatom, nyalogatom, miközben fel – feljajdulok amiatt, hogy combjai heves ölelése gyúrja – gyömöszöli szerencsétlen ártatlan füleimet. Jaj kedves, most nem biciklit hajtasz! Nyelvem már mélyebben hatol hüvelyébe, újabb ízeket fedezve fel. Eddig nem engedtem, hogy kiismerje az irányváltások ritmusát, szeszélyesen váltogatom a nyalogatást a szívogatással, de ahogy a kéj kezd igazán kibontakozni benne, egyenletesebb ritmusra váltok. Hálásan fogadja ezt, csak így épülhet fel az érzékek tornya. Most még inkább tágulni érzem őt, és én igazságtalanságnak érzem férfitestem ama fogyatákosságát, hogy nem vagyok képes egyszerre dugni és nyalni forró, nedves punciját. Nyelvem fárad, de kitart, és közben a kéj végtelenségének fekvő nyolcasát írja le megszámlálhatalanul sokszor. Innen már nincs megállás, épp idejében veszek nagy levegőt, hogy aztán teljesen elfeledkezve mindenről, addig csókoljam, míg vergődése közepette megérzem nyelvemmel puncija heves összerándulásait. Hangokat nemigen hallok, úgy szorítja füleimet. Kezével próbálja ellökni fejemet, de karjaim nem engedik még el, tudom, még egy lépcső hátravan neki. Kitartok addig, míg bírom levegővel. Aztán, nem bírván tovább, ott kell hagyjam őt, és kétségbeesetten a felszín felé törekedve, letépve a rám tekeredett paplant, feltörök a felszínre, és kapkodó tüdőmbe belehasít a friss levegő.

Közben egyik kezem érzi teste borzongásokkal kísért lassú megnyugvását, a másik kezem égővörösre dagadt fülemet tapogatja, újra látó szemem az akváriumi halacskák érdeklődő tekintetével találkozik, majd midőn az én lélegzésem is elcsendesül, de érzem még ajkaimon kedvesem teste édes nektárának ízét.