Esetem a liftel

Elöljáróban rólam annyit, hogy 18 éves, magas barna hajú, barna szemű srác vagyok. Budapesten élek, de asszem ez nem fontos. Nem vagyok az a srác, aki minden lányt megkap, de azért nem panaszkodhatom. Jól érzem magamat a bőrömbe.
Nemrégen esett meg velem, hogy egy haver összehívta a bandát egy kis videózásra. Ment a hülyeség rendesen. Szombat este volt, a többiek kitalálták hogy irány valahova partizni. Ők már könnyen mondják, hisz mind egyetemista, csak én lógok ki a sorból, ugyanis most fogok érettségizni. Úgy döntöttem ezt a bulit kihagyom, mert akkor tuti nem tanulnék vasárnap.

Szóval olyan egy óra felé elindultam hazafelé, a többiek meg nekiálltak iszogatni. Haver albérlete egy tízemeletes ház kilencedik emeletén volt. Beszálltam a liftbe és elindultam lefelé. Hatodikon megállt, egy igazán szép lány szállt be mellém. Illedelmesen köszöntünk egymásnak, és megállt a lift másik sarkában nekem oldalt. Lehet, hogy utcán nem fordultam volna utána, de így hogy csak rá irányítottam a figyelmemet, egyre jobban tetszett. Körülbelül egy korú lehetett velem 170 centi körüli szőkés hajú kifejezetten vékony. Láthatólag valahova bulizni készült, mert csizma, egy farmer miniszoknya és egy kabát volt rajta. Szépen volt kisminkelve, és a parfümje is nagyon jó választás. Az a fajta illat, amit ha utcán is megérzed, elkezded keresni a gazdáját, mert tudod hogy ez csak egy jó nőtől származhat.
A második emelet környékén járhattunk, amikor hirtelen megállt a lift, és a lámpa kialudt. Teljes sötétség volt.
– A francba, megint egy áramszünet, a hónapban már a harmadik! – mondta elég indulatosan.
– Körülbelül meddig szokott ez tartani? – kérdeztem tőle.
– Nagyon változó. – felelte – Valamikor csak 5 perc, volt már hogy fél órát ültem a liftben.

Ez nagyon nem nyugtatott meg. Gondolom más örülne, hogy ha egy ilyen csajjal bent ragadna egy liftben, de az igazság az, hogy van egy kis klausztrofóbiám, de ezt próbáltam titkolni előtte. Csak nem kéne leégetni magam már így az elején. Mind a ketten elővettük a telefonunkat, hogy legalább legyen valami fényforrás.
– Ha már így hozta a sors, akkor bemutatkozom – mondta – Barbi vagyok.
– Én pedig Peti. – válaszoltam – Örülök, hogy veled ragadtam be. Jobb, mint ha valami öreg nénikének hallgathatnám a szövegét.
Próbáltam oldani a hangulatot, és egyúttal leplezni az én kis pánikomat. Ő megeresztett egy gyors telefont a házfelügyelőnek, aki mondta, hogy tud róla és intézkedik.