Az albérlet 1. rész - Beköltözés

A srác 19 éves volt és kicsit szorongva kereste a 24-es számú ajtót. Utálta az olyan beszélgetéseket, amikor vadidegen emberek előtt kell bizonygatnia normális mivoltát csak azért, hogy szállása legyen. Egyáltalán nem szeretett ismerkedni, de az albérlet szüksége miatt nem kerülhette ki ezeket a helyzeteket.

Sikerült olyan munkát találnia, ami miatt érdemes elköltöznie otthonról. Az önállóságot már korábban is ki szerette volna próbálni, de a barátnőjével való összeköltözést sikeresen megakadályozták a szülei. A munkát és a pénzkeresést azonban mindennél fontosabbnak tartva hagyták, hogy a fővárosba költözzön a fiuk.
A körfolyosó idegenül hatott rá és zavarta, hogy mások ajtaja előtt kell elhaladnia. A keresett számú ajtó a ház sarkában volt, diszkréten megbújva a félhomályban. Becsöngetett és várta, hogy egy újabb vagy idegbeteg arc bukkanjon fel az ajtó nyílásában, ahogy azt ezen a napon már háromszor is megtapasztalta. Az összegyűjtött címek közül ez már az utolsó volt és kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem olyan egyszerű megfelelő szállást és tulajdonost találni egyszerre.
Legnagyobb meglepetésére semmilyen negatív élményt nem tapasztalt a megjelenő arcon, a férfias kézfogás és határozott tekintet pedig minden korábbi kellemetlen érzését elűzte.
– Szia. Imre vagyok. Gyere be. – mondta lazán a harmincas éveiben járó tulajdonos. Belépve egy kicsi, de barátságos lakásban találta magát a srác. Az egész lakás szinte egyetlen helyiségből állt, amit Imre nappalinak nevezett. A lakás bemutatása nem tartott sokáig, hiszen innen minden egyes része látható volt: a galéria jelentette Imre magán szféráját az ággyal és a kis szekrényeivel, amit még lentről is látni lehetett. Alatta lett kialakítva a konyha, ami inkább csak egy beépített szekrény volt és a kerámialapos tűzhely fölötti elszívó adta meg a konyha jellegét. A helyiségből még két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőszobát rejtette, míg a másik, amely valójában csak egy harmonikaajtó volt, a meghirdetett szobát takarta.
Kissé gyerekszoba jellege volt az apró bútorok és a kicsi ágy miatt, de a kellemes színek és az összhatás miatt barátságosnak tűnt.
Az egyezkedés nem tartott sokáig. A fiúnak tetszett a lakás, amely jól megközelíthető helyen volt, ráadásul a tulajdonos is normálisnak tűnt. Az ár nem volt sem túl drága, sem túl olcsó.