A masszőr 4. rész

A kérdésre egyelöre nem tudott válaszolni. A legvalószínübbnek az a következtetés látszott, ami vele is megesett: valahogy, valamikor összeakadt a szöke növel és az átélt élmény hatására kérte el a telefonszámot. Talán nem pont úgy történt ahogy vele, de valamilyen úton – módon csak összefüggésbe került a masszörnövel a kollegája.
Folyamatosan járt az agya, a kivilágított utca sárgás fényei ütemesen robogtak végig az anyósülés szövetén. Amikor visszagondolt a filmekre, különösen arra, amelyben a felesége szerepelt, már nagyjából sejtette, hoyg mi köze lehet a munkatársának a jelenethez. A fiatal pasi! Aki a melltartós növel kefélt! Vagy mégsem? Nem volt teljesen
biztos a dolgában, de a száraz tényeket beindult fantáziája kissé elferdítette.
Amint megpróbált józan ésszel gondolkodni, rájött, hogy semmi bizonyítéka nincs arra nézve, hogy az a fickó tényleg a kollegája volt. Hiszen még sosem látta meztelenül.

De ki volt az a másik? Az a kis köpcös aki a feleségével szórakozott? Egyáltalán nem volt számára ismerös a pasas, ráadásul az a fránya álarc az azonosítást is megnehezítette. És V. milyen hevesen szopta! És a végén a spermáját is lenyelte, összekente vele az arcát. Ezt pedig neki eddig sose engedte meg. Úgy látszik nem sikerült eléggé felizgatnia egyik szeretkezés alkalával sem.

Az utakon nem volt senki, elvégre már éjfél is elmúlt, egyenletesen és gyorsan haladhatott. De V. mégiscsak megcsalta! Mi az hogy megcsalta, szétkeféltette magát egy vadidegen pasival! P. hirtelen szomorúságot érzett. A felesége olyanokra képes egy idegen férfival amit vele, akit szeret, nem csinál. De miért? Miért? Önértékelési válságba zuhant, magában kezdte keresni a hibát: biztos nem vagyok elég leleményes, vagy a szerszámom mégiscsak kicsi, vagy lehet hogy teljesen rámunt.

Rosszkedvüen fordult be a ház elé, majd miután bezárta a kocsit sietös léptekkel indult a lakás felé. V. valószínüleg alszik már, nem akarta felébreszteni, ezért halkan lépett be az elöszobába, gyorsan levetközött, majd befészkelödött a felesége mellé, es mielött elnyomta volna az álom, azon gondolkozott, hogy rákérdezzen-e V. – nél a hüség szóra?

Másnap V. puszival ébresztette, és P. boldogan viszonozta a csókot. De mikor eszébe jutott a tegnapi felfedezés, elkomorodott.
– Valami baj van, kedves? – érdeklödött V.
– Nem semmi – hárította el udvariasan, de kissé hüvösen a kérdést.
– Tuti?