A K ügynök

Valerie gyorsan elővette a sporttáskát a szekrényből, és beletúrt. Nem találta a cd-t. A zsebeket is átkutatta, bosszúságára volt elég a táskán, de semmi. Aztán az íróasztalhoz lépett. XVII. századi utánzat volt. Tipikus szállodai giccs, rengeteg fakkal, és fiókkal. Az eredmény itt is negatív volt. Fél füllel a fürdőszoba felé figyelt, és legnagyobb kétségbeesésére a tust elzárták. Gyorsan visszatolta az utolsó fiókot, és az ágyhoz szaladt. Lefeküdt a hatalmas baldahinos monstrumra, és próbált csábosan elhelyezkedni.

Valószínűleg sikerült is neki, mert a belépő férfinek, ahogy meglátta, egyből erekciója lett. Valerie pedig csábosan mosolygott rá érzéki, telt ajkaival.

– Gyere kedvesem – ütögette meg az ágyat maga mellett.

A férfival előző nap találkoztak a medencénél. A Nap szúrósan sütött már reggel is. Az üdülőhely medencéje körül, mindenhol tikkadt turisták várták, hogy bemehessenek a légkondicionált ebédlőbe. A gyerekek élvezték egyedül a meleget. Beugráltak a nagy, feszített víztükrű medencébe, és lefröcskölték a túl közel lévő, félig alvó felnőtteket, akik a kezüket rázták feléjük, de túl lusták voltak beváltani a fenyegetéseiket. Valerie de Rouboix az egyik nagy napernyő alatt élvezte a látványt egy napozóágyon. Kezében volt. Karcsú teste napbarnítottan nyújtózott a fehér törülközőn. Szőke, hosszú haját egy csattal a feje búbjára tűzte. Tudta, hogy nagyon jól áll neki. Várt. Pierre Leblancera várt.

A férfi egy orvosi konferencián volt a luxus üdülőhelyen. Negyvenes, magas, jóképű férfi volt. Mikor Valerie meglátta, öröm töltötte el. A lány úgy intézte, hogy mellette üres legyen a napozó ágy. Jól sejtette, a férfi, kezében pohárral, felé navigált. Széles vállai, izmai, majdnem elfeledtették a lánnyal a feladatát. A férfi lehuppant a napágyra, aztán zavartan felé fordult:

– Elnézést, szabad a hely?

– Persze – vette elő Valerie a legcsábosabb mosolyát. Meg is volt a hatása. Pierre szemei végigszaladtak a testén, majd megállapodtak a piciny fürdőruhába csomagolt melleknél.

– Ma már túl meleg van – mondta a lány, és a szájába vette a szívószálat, hogy nagyot kortyoljon az üdítő .

– Mi, ja igen – hebegte a férfi, szemeit hirtelen szorosra zárta. A lány csak mosolygott a kisfiús zavaron.

– Maga honnan jött? Én párizsi vagyok.

– Toulon, de sokáig laktam a fővárosban.

– Szoktam oda járni egy barátomhoz.

– Kihez? Lehet, hogy ismerem.

– Szerintem nem, Dominik Mover a neve.

– Nem, valóban őt nem ismerem – kutatott az emlékei között a férfi.

A lány úgy intézte, hogy egyszerre fogyjon ki az italuk. A férfi felajánlotta, hogy hoz egy másikat. A lány felajánlotta, hogy üljenek inkább a pulthoz. A második ital már gyorsabban folyt le Pierre torkán, és gátlásai oldódtak már. Hozzá, hozzá ért Valerie kezéhez, aki nem volt elutasító. A férfi boldogan vette tudomásul, hogy gyorsvonatként hódít.

Az ebédet együtt költötték el, aztán mindketten elindultak a szobáikba, hogy sziesztázzanak egyet.

– Jé, egy emeleten lakunk! – mutatta a kulcsát a lánynak a liftben.

– Ennek örömére, nem hívna meg még egy italra? – nézett a lány kihívóan a férfire. Az nagyot nyelt, majd rekedt hangon mondta:

– Rám is rám férne.

Szinte szaladtak a folyosón Pierre szobája felé. Ahogy bezárult mögöttük az ajtó, már tépték is egymásról a ruhát, közben hevesen csókolóztak. Pierre a fekete, testhez simuló rövidszoknya alá nyúlt, és letépte a lányról a bugyit, aztán két ujját mohón a nedvesedő hüvelybe dugta. Valerie kéjesen felnyögött. Az előszobai kisszekrénynek vetette a hátát, és egyik lábát a férfi vállára emelve szabad utat engedett az öléhez. Pierre nadrágja ekkor már a bokája körül volt. Férfiassága erősen követelődzött.

– Rakd belém! – zihálta a nő. A férfi, pedig nem habozott, a nedves barlanghoz igazította magát, és tövig behatolt. A lány beharapva ajkát, vetette hátra a fejét a hirtelen ingertől. Pierre pedig nem kegyelmezett. Hatalmasakat lökött a lányon, aki pár pillanat múlva sikongatva el is ment, aztán letérdelt a férfi elé, és elnyelte forró, lüktető péniszét. Ritmikus bólogatásával egyre jobban követelve a férfi – lávát. Pierre pedig nem maradt adósa. Torkából föltört az ősi sóhaj, és a lány fejét irányítva elélvezett.

Az egész délutánt a szobában töltötték. Pierre kitartó, jó szeretőnek bizonyult. Valerie pedig odaadó gyöngédségével újra és újra felkorbácsolta a férfi szenvedélyét.

Este felé aztán a férfi felkelt, és halkan a lány fülébe súgta:

– Mindjárt vacsora, te zuhanyozol előbb, vagy én?

– Menj, én még alszom egy kicsit – motyogta a lány, és ismét behunyta a szemét. Hallotta, ahogy a férfi becsukta a z ajtót, és megeresztette a tust. Gyorsan kipattant az ágyból, és a gardróbhoz sietett. Kinyitotta az ajtaját, de a szekrény szinte üres volt. Két öltöny lógott a vállfákon, Valerie gondosan átkutatta a zsebeit, majd a rakodós rész fakkjait nézte meg. A legfelső végébe nem ért el. Gyorsan körülnézett, de nem talált olyan széket, amit zaj nélkül oda tudott volna vinni. Ezt későbbre halasztotta. A bőrönd volt még a szekrény aljában, de abban sem volt semmi. Még egy sporttáska is volt itt, de már nem volt ideje arra is. Gyorsan belebújt a ruhájába, és beszólt Pierrenek a fürdőszobába.

– Átmegyek hozzám.

– Miért?

– Tudod, nincs bugyim – a férfi nevetése hallatszott ki. – Lent találkozunk.

Azzal átment a saját szobájába.

Pierre nem bánta, hogy Valerie otthagyta a zuhany alatt. Mikor kilépett a liftből a lány már ott állt a hallban. Selymes haja csinos frizurába volt feltűzve. Gyönyörű alakját halványkék kisestélyi hangsúlyozta ki, a sminkje, pedig zöld szemét emelte ki bársonybőrű arcából. Egyszerűen maga volt a tökély, és ez mind az övé volt, még ha csak egy pár napra is.

Bementek az étterembe, majd leültek Pierre asztalához. A körülöttük ülő, többnyire férfi kongresszusi társak, pedig elismeréssel vették tudomásul, hogy társuk ma miért nem jelent meg a délutáni előadáson.

Valerie pedig intelligens társalgó volt. Szerette, sőt értette a sportot, a filmek világában pedig szinte már nagymenő volt. Nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága jó hatással volt a férfira is. Kilencfelé aztán egyre többször nézett az órájára.

– Mi a baj, Drága?

– Semmi, csak minden nap kilenckor fel kell hívnom az anyámat. Tudod, aggódna, ha nem tenném.

– Menj csak kedves – biztatta a férfi, mire Valerie felállt, és kisietett az étteremből. Egy negyed óra múlva jött vissza. Kipirosodott arccal ült le.

– Fizess és menjünk! – mondta remegő hanggal, majd beharapta a szája szélét. Pierre már tudta, hogy ez minek a jele. Az asztal alatt a lány lába közé nyúlt, és mosolyogva nyugtázta, hogy a bugyi igen csak át van nedvesedve.

– Alig bírtam figyelni az anyámra – panaszolta a lány mosolyogva, és eltolta a tolakodó kezet, mert jött a pincér. Fizettek, és már mentek is. A liftben Pierre a tükörhöz nyomta a lányt, és ismét a lába közé nyúlt.

– Ne – lihegte a lány, – bármikor beszállhat valaki. Pierre, anélkül, hogy elengedte volna bal kezével a lányt, a jobbal a gombok után matatott. Mikor megvoltak, az állj gombot megnyomta, mire a lift megállt a 7. és a 8. között. Valerie felnevetett, aztán hirtelen megfordult, és magát hátulról. A férfi lehúzta a zipzárját, és elővette a begerjedt harcost, majd félrehúzta a lány tangáját, és ismét magáévá tette. Gyorsan kellett élvezniük, így teljesen átadták magukat a másik testének. A lány teste rángani kezdett, arcát a hűvös tükörhöz szorította, majd érezte, hogy végigfolyik a férfi magja a lábán. Abban a pillanatban megindult a lift. Valerie a bugyijával próbálta megtörölni magát, Pierre pedig még mindig ágaskodó szerszámát gyömöszölte vissza a gatyájába. Mikor megállt a lift, már úgy ahogy rendbe szedték magukat. Egy szerelő nézett szemközt velük.

– Semmi bajuk? – kérdezte szélesen vigyorogva. Pontosan tudta, hogy mi volt az üzemzavar oka.

– Nem, nem – hebegte Pierre.

– Hányadikra?

– Tizenötödikre.

A szerelő beszállt. percek következtek. Valerie nem bírt magával. Arcát a férfi karjába mélyesztette. Rázta a visszafojtott nevetés. Aztán megérkeztek az emeletükre, és végre kiszállhattak. Ahogy bezárult a liftajtó kitört belőlük a nevetés.

– Láttad mekkora dudor volt a gatyájában? – fuldokolt Pierre.

– Be kellett volna venni harmadiknak – potyogtak a könnyei Valerienek.

– Nem vagyok neked elég? – komorult el a férfi, miközben a zárral .

– Dehogynem – simult hozzá hátulról a lány. Beléptek a szobába, és azonnal az ágy felé vették az útjukat. Vetkőzni kezdtek. Pierre szeme a lányon felejtődött. Hátranyúlt hogy lehúzza a kisestélyi zipzárját. Mellei megemelkedtek, majd lenyúlt és átemelte a feje felett a ruhát. Telt keblei előbukkantak. Mellbimbói mereven lökődtek felé. Pierre lelökte a cipőit és a nadrágját, és odalépett a lány elé, aztán leült az ágy szélére, és magához vonta kedvesét. Befúrta a fejét a két halmocska közé, és mélyen beszívta a lány bőrének illatát. Érezte, ahogyan kedvese a haját simogatja. Felnézett az arcába, majd meglátta a szemében ismét azt a mohó fényt. Csókolgatni kezdte a melleit, be, bekapva a mellbimbókat. Érezte, hogy társa térdei rogyadozni kezdenek. Megkegyelmezve neki az ágyra döntötte, majd végigcsókolva hasát, a lábai közé nyalt. Valerie aprót sikkantott. Pierre csak erre várt, beszívta az előtte vöröslő csiklót, és Valerie nyögései közepette szopni kezdte. A lány lélegzete hamarosan el, elakadt, aztán egyszer csak meleg, ragacsos nedv öntötte el a férfi arcát. Sosem tapasztalta a női kielégülés eme fajtáját, és most kissé meghökkenve ült fel.

– Jaj, ne haragudj! – mondta pihegve a lány – figyelmeztetnem kellett volna.

– Még nem találkoztam olyan nővel, aki ekkorát tud élvezni – mondta a férfi, és engedte, hogy a lány a lepedő sarkával letörölje az arcát, aztán hanyatt döntötte, és beléhatolt. Csendesen ringatózva szeretkeztek tovább.

Pierre nagyon mélyen aludt. Valerie nézte a szép férfitestet, és öle megtelt melegséggel. Már világosodott odakint. A lány óvatosan kibújt a takaró alól, majd a fürdőszobába ment. , megmosta a kezét, aztán belefogott a kutatásba. A kisszekrényt nézte először át, majd a WC tartályt. Óvatosan végigkopogtatta a csempét. Benézett a kád lefolyótisztító ajtaja mögé, a szellőzőnyílásba, majd leült a kád szélére, és hosszan elgondolkodott. Még egyszer körülnézett, de nem talált olyan helyet, ahová el tudtak volna rejteni valamit. Szomorúan ment vissza az ágyba. Ahogy a férfi megérezte a puha, meleg testet átkarolta.

A reggelinél a lány elgondolkodó volt.

– Mi a baj? – kérdezte a férfi, ám Valerie csak a fejét rázta. Nem mondhatta el, hogy azon gondolkodik, hogyan távolítsa el a férfit a szobából, hogy rendesen átkutathassa. Egy cd-t keresett. A férfi tudniillik nem sima belgyógyász volt. Egy kutatás letöltött adatait akarta eladni egy arab terrorista csoportnak. A cd-n lévő adatok alapján biológiai fegyvert lehetett gyártani. Valeriet szorította már az idő. Az előzetes adatok alapján másnap érkeztek az arabok. Addigra a lány birtokában kellett, hogy legyen a lemez, de nem jutott eszében semmi ötlet. A férfi nem tágított mellőle. Végül a sors hozta meg a megoldást. Reggeli után egy férfi lépett oda hozzájuk.

– Pierre, megtartod az előadásodat, vagy kihúzzalak a listáról?

Mielőtt Pierre megszólalhatott volna, Valerie kedvesen a kezére tette a kezét:

– Miattam ne hanyagold el a munkád, menj és tartsd meg azt az előadást. Mikor lesz?

– Negyed óra múlva.

– Akkor ne gyere már fel, add ide a kulcsod, lehozom neked az anyagot.

– Kösz, ne fáradj, itt van lent a széfben – Valerie szíve nagyot dobbant.

– De jó, megnézlek.

– Kedves vagy – mosolygott Pierre, azzal karon fogta a lányt, és az értékmegőrzőbe mentek. Pierre kiürítette. Három cd is volt benne. Aztán bementek az előadó terembe. Valerie leült a hátsó sorba és szinte végigaludta az egészet.

Pierre a tévé melletti asztalkára dobta az egész paksamétát.

– Na, milyen voltam? – kérdezte a lányt.

– Azt hiszem, jó. Nem értek hozzá – mondta őszintén Valerie, és közben a tekintete a három cd – én járt. A férfi hozzá lépett és hosszan megcsókolta.

– Menj Te előbb zuhanyozni. Rendeljek és kaviárt?

– Az finom lesz – mondta a lány, és kiment a fürdőbe. Mire visszajött, a kisasztalkán már a tálca virított a cd – k és az iratok eltűntek. A férfi töltött, és könnyű csók kíséretében adta át a poharat.

– Megyek, én is tusolni – Valerie kényszeredetten mosolygott, majd mikor bezárult, ismét kutatni kezdett, de hiába.

Pierre boldogan feküdt a lány mellé. Eddig még mindig kellemes élmények érték. Valerie hosszan, szenvedélyesen megcsókolta.

– Hunyd be a szemed – kérte. A férfi megtette, aztán hallotta, hogy a lány matat valamivel. Majd kattant valami, és a férfi csuklója köré hideg vas fonódott. Riadtan nézett fel. Jobb kezét az ágyhoz bilincselte a lány.

– Na – tiltakozott, de a lány a szájára tette a mutató ujját.

– Csitt, finom lesz, meglátod – a férfi pedig engedett az . Ilyet még nem játszott úgy sem. Valerie felállt, és az éjjeliszekrényre hozta a tálcát. Belenyúlt a kaviárba és Pierre farkára kente, majd lenyalta róla, aztán ivott. A férfi rángatni kezdte a bilincset. Át akarta ölelni a kedvesét, ám Valerie hajthatatlan volt. Átvetette egyik lábát a férfi csípőjén, aztán fogta ismét az ujját, és a kaviárba mártotta, majd , hogy a férfi leszopja. Pierre mohón kapta be a kicsiny ujjacskákat. Majd is kapott, ám annak nagy része lefolyt a száján. A lány lenyalta onnan. Nevettek. Valerie lenyúlt a merev szerszámért, és magába igazította. Rádőlt a férfire és mozogni kezdett. Pierre testét elöntötte a forróság, megőrjítette, ahogy a nő haja simogatta a testét. Már nem zavarta, hogy nem használnak gumit, hatalmasat élvezett a lány testébe. Érezte, ahogy a lány elalszik rajta. Már kicsit nehéz volt, de a kezei még mindig az ágyhoz voltak bilincselve.

– Valerie – ébresztgette. A lány lassan mozdult, aztán felült. Pierrenek nem tetszett, amit látott. A lány szemében különös fény gyúlt.

– Mi baj?

– Hol van a cd?

– Mi? – hökkent meg a férfi. Valerie leszállt róla, és a táskájáért nyúlt. Két bőrszíjat vett elő, amivel a kapálódzó férfi lábait is az ágyhoz rögzítette. A férfi észbe kapott és kiabálni akart, ám a lány a kinyitott szájba pöcköt tömött, és erősen megkötözte hátul. Majd Valerie ismét a táskája után nyúlt és elővett egy bőrkorbácsot.

– Sajnálom. Most meg kell mondanod, hová rejtetted a cd-t. Ha nem mondod, kegyetlenül elpáhollak – Azzal nyomatékkén a férfi mellére sózott. Az ütés nyomán vörös csíkok éktelenkedtek a férfi testén. – Nos, mondod?

Pierre megrázta a fejét. A lány újból lecsapott. Most a lágy hasra, nem kímélve Pierre nemi szervét sem. A szájpecek alól elfojtott sikoly hallatszott. A férfi bólogatni kezdett.

– Akkor most kiveszem a pecket. Ha kiáltani mersz, szétverlek.

– Rohadt szuka – meresztette a szemét a férfi.

– A cd?

– A gardrób legfelső polcán.

– Okos kisfiú – mondta a lány, fogta az első széket, és kivitte a gardróbhoz. A három cd ott volt.

– Melyik az? – dugta őket a férfi orra alá.

– A kék – sziszegte a férfi. A lány bedugta a táskájába, majd egy fecskendőt húzott elő.

– Mi az? – futott át a félelem a férfin.

– Altató. Csak, hogy ne lármázz, amíg el nem tűnök. Bocsáss meg nekem – költözött vissza Valerie szemébe a melegség, – de ez a munkám.

– Legalább néha jó volt? – érzékenyült el a férfi.

– Minden pillanata – nyomott könnyű csókot Valerie a férfi szájára, aztán belenyomta a fecskendő tartalmát a karjába. Nem altató volt, hanem méreg, mely azonnali szívrohamot idézett elő. Valerie eloldozta a halott férfit, aztán felöltözött, és eltávozott a hotelból. Úgy gondolta, hogy a másnap reggel fogja megtalálni a takarítónő. A rendőrség megállapítja majd, hogy a szexuális játékok eldurvultak, és az ürge szívrohamot kapott tőle. Keresni fogják, de Valerie Rouboix megszűnt létezni. Fél óra múlva már barna hajjal ült a párizsi repülőn, mint Florance Belmondo.

– 407-es ügynök, dicséretben részesítem! Sok ember életét mentette meg a sikeres akciójával.

– Köszönöm – mosolygott a lány, és közben csak arra az egy emberre tudott gondolni, akit ott hagyott halva a szállodai szobában.

– Mik a tervei a következő napokra?

– Lemegyek vidékre, az anyámhoz pár napra.

– Maradhat huszadikáig. Akkor lesz a következő akciója.

– Ha szabad érdeklődnöm, ki?

– Még nem tudok én sem sokat. Ez egy olasz családapa lesz. Ipari kémkedés. De, hát maga mindent meg tud oldani. Persze most jó lenne, ha nem hagyna maga után hullákat.

– Szükséges volt – monda a lány, és belesajdult a szíve. Még mindig Pierrel álmodott.

– Tudja, hogy maga a legjobb K. ügynökünk.

– Tudom – mondta a lány, és arra gondolt, hogy rosszabb, mint egy útszéli kurva.