Mónika, a fodrász

Nem nyíratom gyakran a hajam, hagyom hogy megnőjjön, meghát azt is mondják, hogy borostával és a félhosszú hajammal igazi olasz csődörnek nézek ki, bár én ezt megcáfolom. Július közepe volt, meleg volt és izzadtam, és úgy gondoltam, hogy elég volt a félhosszú hajból, levágatom. A főtéren két fodrászat is van Julika nénié, aki Tibi bácsival űzi együtt az ipart, és Mónikáé. Mónika nemrég nyitotta meg a szalonját, úgy gondoltam, hogy hozzá megyek el... És mint kiderült jól dönöttem. Délután öt óra volt, mikor benyitottam az üzletbe... Egy nő volt csak előttem, neki is csak a haját szárította Mónika. Ahogy beléptem rögtön feltűnt Mónika jó alakja, csak egy fehér fodrászköpeny volt rajta... Leültem. Már akkor elkezdtünk szemezni. Jobban végigmérve a testét rájöttem, hogy nem mindennapi bige. A fehér köpeny alatt csak egy piros tangát viselt. Kezében járt a hajszárító, a mellei peig gyönyörűen domborodtak ki a köpenyen keresztül... Közben lassan végzett a nővel, és alig vártam, hogy végre kettesben maradhassunk... A nő fizetett és elment.

Köszöntem Mónikának és mondta, hogy üljek le. Egy kényelems és tágas fodrásszék volt az üzletben leültem. Közben ő az ajtóhoz ment, kitette a bezért táblát. Már ekkor éreztem, hogy ez egy nem mindennapi fodrászkodás lesz. Kezdhetjük egy mosással? kérdezte. Én válaszoltam, hogy persze. Aztán elkezdte mosni lassan a hajam, meleg vízzel és samponnal... Körkörösen. Bevallom nagyon jól esett. Elkezdtem fantáziálni. De melyik férfitársam ne fantáziált volna. Nem tehetek róla, férfi vagyok... Pár perc múlva már meztelenül láttam magam előtt Mónikát... És bekövetkezett, ami a legtöbbször bekövetkezik. Merevedésem lett... A farmerből szemmel láthatóan egy kisebbfajta sátor lett.