Szőke matektanárnőm... 4. rész

"a logaritmus "

... Vegyes érzelmekkel teli megyek a korrepetálásra. Egész úton az jár az eszemben, – minek vigyek logarlécet...? Csengetésre szokatlanul csinosan, nem akármilyen otthoni cuccban nyitott ajtót, mint máskor, hogy köntösben s alatta semmi. Gyanakvásom csak tovább fokozta.
Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó egy csodálatos csókot kaptam s az illattól, amit viselt magán kábán követtem a nappaliba. Így is teste minden rezdülése illata, de ma túl tett mindenen.
Anriskám kicsi tanítványom – ülj le szépen a kanapéra és vetkőzz le teljesen... Hmm, ilyen se volt még. Látta csodálkozásom s nevetett, ma új anyagot veszünk... Szófogadóan levetkőztem és már számon volt, hogy a logarléc minek, mikor megszólalt – látom szót fogadtál és itt a logarléc.
Ekkor értettem meg, hogy mit is takar vagyis már nem takar a logarlécre utaló felhívás.
– Nos kezdte, Eszter... Látni akarom milyen hatással vagyok rád...
A hi – fi berendezéshez lépett és a már előre bekészített cd – lemezt elindította. A zene izgató ritmusára módszeresen és lassan, hanyag eleganciával elkezdte egyesével a ruhadarabjait ledobálni.

Előbb szép lassan a blúzát gombolta ki, s engedte maga mögé... Követte a szoknya kellemes csípőmozgással csúszott le a lábához rúgta félre... Közben mindkét szemét rajtam pihentette és le nem vette volna, hanem inkább pásztázta... A reakcióm kezdett beindulni, mert egy halvány mosoly megjelent a szája szögletében... Hogyne mikor egy picinyke csipke melltartó és egy leheletnyi tanga volt már csak rajta... A két gyönyörű dombocskát épp csak jelképesen fedte a csipke... Alul a háromszög akár ne is lett volna, de így még csábítóbb volt.