Megtörténhetett volna...

Már nagyon vártam a közös nyaralásunkat. A kamaszkor leghevesebb, legvágyakozóbb időszakában fel sem merült bennem, hogy a nyolc évnyi korkülönbség vagy bármi más akadály lehetne.
Csodálatosan sugárzó tekintetű, értelmes beszélgetőpartner; kedves, bájos játszótárs és kívánatos, gyönyörű nő... Mindez együtt: Hajni.

Megérkeztünk a nyaralóba és miután szétpakoltunk, kicsit elhelyezkedtünk, azonnal leültünk beszélgetni. Láttam rajta, hogy én is hiányoztam neki. Azonban már tudtam olyan, ártatlanul nézni rá, mint az elmúlt években. Bár születésemtől kezdve sokat volt mellettem, szinte a legszűkebb családba tartozott, most mégsem tudtam levenni róla a szemem. Tekintetem végigjárta testének mindent domborulatát, minden porcikáját. Egyértelműen csak, mint nőre tudtam már rágondolni, minden igyekezetem ellenére az ártatlan barátságunk eltűnni látszott. Ezek az első pillanatok magukban hordozták a különleges nyaralás kibontakozását.

Első estétől kezdve mindig meglestem zuhanyozás, fürdés közben. Sokat voltunk kettesben esténként is a házban. Lelekiismeretemet és jólneveltségemet félretéve osontam az ajtóhoz és néztem csodás idomait. Rettenetesen kívántam. Annyira vágytam megérinteni, átölelni, mint éhező egy falat kenyérre. Sőt sokkal jobban... Nem tudtam másra gondolni, csak az együtt töltött perceinkre. Bármire, amit együtt csináltunk. Valami kozmikus egyesülési vágy húzott felé. Teljesen eggyé akartam válni vele.
Egyébként mindig szemérmesen viselkedett előttem, máshogy nem láthattam volna ruha nélkül. Így ment ez az első két héten...

1.
Majd egy este – miután lezuhanyozott, amit szokás szerint végignéztem –, miután végeztem a fürdéssel én is, behívott magához.
Ahogy beléptem megcsapta az orromat a kellemes virágillatú parfümje. Hálóingben rendezgette a szekrényét, a tv hang nélkül sejtelmesen villódzó fényekkel töltötte meg a szobát. Leültem az ágy szélére, ő pedig mellém. Nagy levegőt vett, komoly arccal kezdte mondanivalóját:
– Mióta itt vagyunk mindig meglesel fürdés közben, igaz?
Hirtelen elállt a lélegzetem és ami kamasz – játéknak tűnt eddig mázsás sziklaként zuhant rám. Borzasztó zavarba jöttem és csak megadóan bólintottam
Örültem, hogy megtöri a csendet és tovább beszlélt:
– Gondolom többször elképzelted, hogy mit csinálhatnánk együtt.
Erre is csak némán bólintottam.
– Amit filmen láttál vagy könyvben olvastál... már nagyon kíváncsi vagy, hogy milyen lehetne velem, ugye?