Az Ínyenc...

... az én kedves könyvtárosom nemcsak a kultúrát ízlelte élvezettel hanem a testi gyönyörökben is nagy ínyenc volt. Első találkozásunkat követően rendszeressé váltak a közös délutánok a vacsorák s az azt követő együttlétek. Szemei beszédesebbek voltak a kimondott szónál is. Mikor láttam, hogy a szeme sarkában hamiskás mosoly jelenik meg akkor tudtam valami újat talált ki. Kifogyhatatlan volt az ötletekben. A hétvégére kirándulás volt megbeszélve, a budai hegyekbe kimegyünk egy kis kosárka elemózsiával hozzá egy pléd és a természetben hallgatjuk a csendet messze a város lüktető morajától.
Gyönyörű verőfényes szombat délután volt. A kocsival ameddig csak lehetett az úton felhajtottunk és egy alkalmas árnyékos részen leparkoltam. Az úton éreztem valami nagyon kellemes eddig nem érzett illatot, de a vezetésre figyeltem s nem kapcsoltam, hogy ennek nagy jelentősége lesz.

Egy bokrokkal cserjékkel tarkított tisztást szemeltünk ki, ahol a fű elég magas volt, itt nem sűrűn kaszálhatnak ami nem is baj. Elhelyezkedésünk részletei nem is olyan fontos momentumok, mint ami azt követte. Az illatnak, amit nem fogtam fel most kezdett jelentősége lenni. Az én kis Beám azt eszelte ki, hogy ma nem az eddigi együttlétünket fogjuk csinálni, hanem " csókkal az orgazmusig"
amit ő talált ki. Na gondoltam a héten se sok olvasó volt a könyvtárban. Fürdőruhára vetkőztem s vártam, hogy ő is... de itt kezdődött a móka. Bea ugyanis nem hozott fürdőruhát csak lehet finom csipke fehérneműt, amelyet szintén ez a illat járt át.
De haladjunk sorjában... édes puha bársonyos ajkaival kezdődött... nyelvünk összeforrt... ez ki nem hagytam volna soha, a száját nagyon szerettem, az adneralin szint elindul bennem, amikor visszacsókol.