A buszbarát

Az eset késő tavasszal, májusban kezdődött. Akkor kezdtem el ugyanis rutinórákra járni, mivel már a KRESZ vizsgámat megszereztem korábban, nem halogattam a jogsi megszerzését. Pestre kellett ehhez bejárnom órákat venni és hétfőtől kezdve egész héten, minden nap mentem.
Nemrég átrakták a buszmegállót a mi utcánkba és nagy örömömre pont a házunkkal szembe állt meg.
Hétfő délután volt, már kezdtem készülődni, hogy kimegyek a 16:20-as buszhoz. A busz jött is időben, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy pár szalad a busz után. Mikor felszálltam szóltam is a sofőrnek, hogy várja meg őket. Mire felszálltak én már leültem egy 4-es székbe, ők meg persze pont odaültek hozzám. A fiú mellém, a lány meg vele szembe. Későbbi beszélgetéseikből kiderült, hogy csak barátok, nem járnak egymással. A fiúról még kiderült, hogy a szakdolijára készül éppen, meg vizsgákra, ha jól emlékszem. A lány egyáltalán nem érdekelt, nem is nagyon hallottam, hogy mit mondott, mert annyira halkan beszélt, és ciki lett volna nagyon fülelnem. Na meg én is tanultam a reklám tételeimet, mivel ugyancsak vizsgára készültem. Furcsa volt őket figyelni, soha életemben nem láttam egyiket sem, pedig mióta az eszemet tudom, mindig ezen a környéken laktam. Nem tulajdonítottam nagy dolgot nekik, csak mikor leszálltunk a végállomáson, akkor néztem meg jobban magamnak a fiút.
Másnap szintén a 16:20-as buszhoz bandukoltam át a buszmegállóba, mikor megint megjelent a fiú, de már egy idősebb hölgy társaságába. Jött is a busz, annak rendje és módja szerint, én szálltam fel elsőnek és megint egy 4-es székhez ültem le. Kíváncsi voltam odaülnek-e, hát mázlim volt. Odaültek.
Ma már csak úgy tettem, mintha a tételeimet tanulmányoztam volna, de igazán a fiúra voltam kíváncsi. A hölgy szerintem egy régi tanár nénije lehetett, mert állandó sulis téma volt a topon. Nem történt aznap semmi különös.
Harmadik nap, reméltem, hogy jön a buszhoz megint, és abban reménykedtem a legjobban, hogy egyedül jön. Hát megint csak mázlim volt. Ismét hamarabb szálltam fel a buszra, de most 2-es székhez ültem, megvártam hátha odaül mellém. Odaült. Akkor elkezdtem gondolkodni, hogy, hogyan szólítsam meg, persze semmi frappáns nem jutott az eszembe, és ráadásul nekiállt valami zenét hallgatni az Mp3 lejátszóján.