Az átkozott szerződés

Nem találtam azt az átkozott szerződést. Úgy látszik, valami lommal egyetemben letöröltem a merevlemezről. Péntek délután, hétfőre meg kell a nyomtatott példány. Húsz oldalt meg nem írok újra fejből. Bélának megvan, de elutaztak pótnászútra reggel. Húszéves házassági évforduló. De nincs más, hátha tud valamit.
– Szia, István vagyok, bocs, hogy zavarlak.
– Ugyan, ha be vagyok kapcsolva...
– Figyelj, nem találom a szerződést.
– Kriszta otthon van a hétvégén, menj fel, ott vigyorog a dokumentumok – aktuális könyvtárban.
Húú, meg vagyok mentve. Kriszta, Béláék lánya pestre jár egyetemre, elég ritkán van itthon. Amúgy tíz éve ismerem, ezalatt gyönyörű nő lett belőle, de még mindig látom benne a kislányt.
Irány Béláék háza, remélem otthon van. Csengő.
– Szia Kriszta, apával beszéltem, kéne egy file a gépéről.
– Gyere be, tudod, mit hol találsz.
Melegítő, póló. Mellbimbója majd kiszúrja a vékony anyagot, szemem minduntalan odatéved. Szőke haja gumival összefogva. Zokni nélkül, vietnámi papucsban.
Irány a dolgozószoba, kapcsolom be a gépet, pendrive bedug. Közben Kriszta utánam ballag.
– Mi van veled?
– Semmi különös, nehéz a suli. Két hét múlva van még egy szigorlatom, tegnap sikerült átmennem analízisből. – Szerénykedik, az előző félévet kitűnőre tette le. – Hát veled?
– Kösz elvagyunk. Meló ezerrel, de hát gondolom, látod apádon is.
– Ági? – Másfél éve elváltam, nem volt egy egyszerű dolog, de már kezdem kiheverni.
– Mittudomén, elment a pasijával a dunántúlra valahová, azóta nem hallottam róla.
Itt ül mellettem, mellére nem merek nézni, félek, hogy odaragad a szemem. Valami mozgásra figyelek fel, keresztbetett lábán hintáztatja a papucsot. Kecses, vékony lábfej, hosszú lábujjakkal, alig tudom levenni róla a szemem. Mi van velem, tíz éve ismerem, láttam eleget.
– Van barátnőd? – Na tessék, ez az én problémám.
– Nincs, most egy ideig nem igazán akarok nőre nézni.
– Másfél év...
– De előtte hét, abból kettő totál negatív.
– Te tudod... – húzza el a hangsúlyt.
Közben a gép befejezte a másolást.
– Bocs, kimennék még WC-re.
– Már mész is?
– Nem akartalak zavarni, gondolom, van esti programod.
– Persze, de még csak három óra.