Egy édes lány

Sokszor nagyon a varázsába tudott ejteni! Rég volt már... több éve. Én 20 voltam, Ő 18. Akkoriban még más volt a helyzet. Nagyon vágytam rá! Az a lány... hát az a lány tudott valamit. Ha mást nem, hát őrületbe kergetni. Mindig olyan igézően nézett a szemeivel, aztán már el is szállt az eszem. Olyankor úgy éreztem bármire képes lettem volna! Bármire!
Sokszor elgondolkodtam vele kapcsolatban... Mindenféle dolog járt az eszembe... Szépen lassan végigcsókolnám a testét. Centiről centire haladva adta volna át magát a gyönyörnek amit szám és nyelvem harmóniája okozott volna neki. Ránézek az arcára és látom, ahogy szemei csukva vannak és halk sóhajok közepette vibrálni kezd körülötte a levegő. Finom teste van! Nagyon! Jó érezni egy férfinak, ahogy egy ilyen finom teremtés kerül a kezei, ajkai közé. Legszívesebben oroszlán módjára szabdaltam volna szét, de mégsem szabad egy ilyen érzéki pillanatot elrontani ezzel, a győzelem a pillanatát! Annak a győzelemnek a pillanatát, ahogy a kapuk megnyílnak előttem, és utat adnak nyelvemnek, hogy megtalálja nyughelyét a lány szeméremajkainak puha, lágy és nedves felületén. Bele borzongok, ahogy becsukom a szemem, és erre gondolok. Teljesen elvesztem az eszem ilyenkor, mert képtelenség az ösztöneimet féken tartani! Egy lány... áhítatom lénye, a szépség és gyengédség kultuszának megteremtője, ki ott fekszik előttem és legszentebb, legintimebb csodáját tárja elém, hogy igyak rózsaszín szomjoltó kútjának édes mélységéből!
Gyönyörű... Megrezzen egész testében, ahogy szinte átrohan nyelvem eme csodának kapuján.