Az exhibicionista kolleganő

Az új gép illata elborította az agyam. Vadonatúj csomagolás, nylontasak, akkumulátor, kezelési útmutató és rengeteg kábel! Micsoda öröm és boldogság; új fotósmasina! Már mióta vártam erre. Fogdosgattam, taperoltam; de nem kapcsoltam be. Még nem. Először csak kívülről mustrálgattam: minden olyan mint a fotókon, amelyeket a neten találtam róla. Tapintása kellemes, belesimul a tenyerembe. Van súlya, jó érzéssel tölt eli a gondolat, hogy a fekete testbe bújtatott elektronika mégiscsak ér valamit. És a szaga! Hiába, mindent megszagolok és ennek a gépnek különösen kellemes volt az illata. Talán azért, mert új, talán azért mert oly sokat vártam rá.

Délben vettem meg és a munkahelyemen csomagoltam ki. Nem bírtam várni hazáig. Beizzítottam a szerkezetet és lövöldözni kezdtem. Nagyon kíváncsi voltam már a képeire. Az interneten sokféle információt találtam tesztfotókkal, de az nem elég, saját magamnak kell kitapasztalnom milyen is valójában. Vajon tényleg jó képeket készít? Vajon azok a negatív kritikák, amelyekkel illették ezt a gépet, mennyire fognak engem zavarni? Nem kellett sokáig várnom a válaszokra: az első tesztképek szuperek lettek! Éles kontúrok, zajtalan fotók. Nagyon megörültem: jó lesz! Nem fogtam mellé.

– Mi az? Fényképező?

Ott álltam kezemben egy orbitálisan nagy monstrummal, amiről mindenki tudja, hogy micsoda, tehát a válasz egyértelmű volt:

– Nem, vibrációs péniszgyűrű – feleltem.
– Új? – kérdezett tovább, egy halvány mosollyal kísérve a humoros választ
– Ja. Most vettem.
– Megnézhetem?
– Persze.

A kolleganő óvatosan vette a kezébe a kincsemet. Ide-oda forgatta, nézegette.

– És mikor vetted?
– Most ebédnél.
– És fotóztál már vele?
– Még nem jutottam odáig. Pont akkor akartam kipróbálni mikor bejöttél.
– Na akkor rajta! – noszogatott.

Régóta ismertem, talán ő volt az egyetlen nő, akiről elmondhattam, hogy elég közelről ismerjük egymást. Sok mindent megbeszéltünk, néha felmerült, hogy több is legyen, de ez különböző okok miatt sosem realizálódott. Együtt jöttünk a céghez; az újak magányossága összekovácsolt bennünket. És ez a későbbiekben is így maradt. Lelki problémák, filmtapasztatalatok, nyaralások; sokszor beszélgettünk ilyenekről.