Konditerem 1. rész - Szauna

A lány pár hete járt mozgáshiányát pótolni és felesleges energiáját levezetni a nagy város egy egész kicsiny, eldugott edzőtermébe. Akármit is csinált, akármennyit mozgott, a legfőbb motivációs erő a magának a végére beígért szaunázás volt. Mindennél jobban szeretett gondolkodás, agyi munka, megerőltetés nélkül, és teljes nyugalommal, kikapcsolással ott punnyadni. Néha még nap közben is eszébe jutott, de kikötötte magának, hogy csak akkor lehet szauna, ha előtte edz is valamit. Hát, sebaj, annyi baj legyen, végül is azért fizeti a belépőt elsősorban...

Egyik átlagos hétköznap délután, vagy inkább már este, a napi hajtástól megfáradva lépett be a szűkös pincehelyiségbe, ahol azért mégiscsak örült, hogy legalább ennyi időt tud magára szakítani, és milyen jó is, hogy időben és pénzben is megengedheti magának – no meg energiában. A kb. fél órás kalóriaégetés után gyors zuhany következett, de ez még csak a szaunára készülés zuhanyozása volt, nem a felfrissülés, teljes tisztulás, regenerálódás. Ezen a napon nem is vonzotta különösebben a szauna, szinte csak megszokásból ment, de egész nap, sőt, edzés közben sem jutott eszébe, a szokás hatalmaként viszont szinte reflexszerűen ment a zuhany alá, majd onnan egyenesen a szaunába. A szauna a férfi és a női öltöző között volt, mindkettőből közvetlen bejárással a zuhanyzón keresztül. Ilyen késői órán, amikor épp most is végzett már nem nagyon szoktak lenni, legtöbbször egyedül van amúgy is, hát még ilyen este, meg sem fordult a fejében, hogy más is van még egyáltalán az egész épületben.

Belépett a szauna előtti helyiségbe, lerakta tusfürdőjét és szekrény kulcsát, nem volt kedve zuhanyzás után visszamenni a szekrényéig berakni a tusfürdőt meg esetleg feljebb öltözni kicsit, hiszen úgyis egyedül lesz, gondolta, no meg úgyis rögtön zuhanyzással folytatja utána, ha kijön. Így tehát egy szál törölközőben fogta a szauna üvegajtajának kilincsét, ahol a párás félhomályból meglepődve vette ki két ülő alak körvonalát. Benyitott, és mikor megbizonyosodott róla, hogy tényleg ketten ülnek bent egymás mellett, köszönt, és a szembe lévő oldalra ült. Legfölülre. Az egyetlen, amit nem szeretett a szaunázásban, hogy egy csomószor, ha többen is vannak, nem szoktak beszélgetni az emberek, és néha úgy unja, hogy csak bámul ki a fejéből, elaludni meg fél, mert hát azt azért mégsem kéne egy szaunában. Kicsit örült, hogy legalább van társasága, és más elfoglaltsága nem lévén úgy döntött, szemügyre veszi "sorstársait".