A Botanikus...

... Bélát mindenki csodabogárnak tartotta környezetében, még azon is összesúgtak kollégái a háta mögött, hogy negyvenes éveiben járva szűz. Ami azt illeti viselkedésével nem igen cáfolt rá az ellenkezőjére... hacsak a lepkéit nem :) Mert a nővények profi ismeretségén kívül a legnagyobb szerelme a lepkeháló volt. Mindenhová magával vitte. Történt is egyszer, hogy a tanszék az oktatási szünetben kirándulást szervezett és a program Bélát is belelkesítette, mert az ország oly pontjára utaztak ahol még nem gyűjtött. Egy verőfényes szerda reggel indult a tanszék elől a különjáratú busz. Kollégák jókedvűen viccelődve egymást heccelve szálltak fel s foglalták el helyüket. Azért kialakultak a párok... nem véletlen volt ülésrend. Bélánknak a földrajztanárnő jutott társnak... lévén a hölgy öreglány volt s kissé savanya. Pedig kritikus szemmel a tanárnő jó alakú volt... még szépnek is mondható, csak a szemüvege nem passzolt az egyéniségéhez... az arcához.

Hosszú időn át csak kifele bámultak nem sokat beszéltek egymással... csak a gyűjtésre lelkesült be Béla s ecsetelte milyen fajokat fog szedni... ha netán pillangó is összejönne... sóhajtott nagyot... többiek heccelték, hogy nem ártana az éjszakai fajtából egyet felszúrnia, de nem a gombostűre hanem a gombos – botra... a tanárnő rákvörös lett Béla pedig zavarában a könyvét az ölébe ejtette amit elvéve óhatatlanul megérintette a széttett combjai közét s ösztönösen összerándult s a keze beszorult. Béla valami különös bizsergést érzett, majd egy nagy pofont...
Így indult... ez már sejtetett valamit a jövőre nézve... ez az út simán nem megy el.
A hosszú út után már jó volt megérkezni a kis hegyi faluba, ahol házaknál szállásolták el a kirándulókat.
Szép takaros falusi házak voltak... csak újfent egy bibi Béla és Edit, mert így hívták a tanárnőt... megint egy szállásra került.

A háziak kénytelenek voltak az ágyat ketté húzni és paravánt állítani közé. Editke csak egyet felejtett el, hogy az ablakon a hold is bevilágít... már az első este olyan történt Béla életében ami nem szokványos... a paraván túloldalán Editke lefekvéshez vetkezett s addig nem látott kép tárult Béla elé.
Nem volt tájékozatlan a női nemmel kapcsolatban de ily közel még nem volt csupán karnyújtásnyira... érezte, hogy fallosza igencsak keményedik... Editke meg csak egy vékony hálóinget vett magára... már éjfél is elmúlt... le sem hunyta a szemét s lankadni sem akart.