Szülinapi ajándék 2. rész

Beth nevetett az én kis magánszámomon, és eltolt az útból. Megcsókolta a barátját, és a fülébe súgta:
– Boldog szülinapot, kicsim! Amy és én újra keményre fogunk szopni. Egész éjjel szopni fogunk, hogy addig baszhass minket, ameddig csak akarsz!
Azzal Beth éhesen rábukott Thomas félig puha, nedves farkára. Pár percig csak finoman szopogatta, aztán átadta a terepet Amy – nek, aki óvatosan nyalogatni kezdte, mintha ő is csak Thomas egy kiscicája lenne.
Thomas pénisze hamarosan megint ágaskodni kezdett. Erei kidülledtek, a szerszámát beborította a nyöszörgő, nyaldosó lányok nyála, amitől csillogni kezdett.
A puncim már csöpögött. Az, hogy leszoptam Thomas farkát, és lenyeltem a spermáját, nagyon felizgatott, de az egyetlen elérhető faszt most két bögyös barátnőm szopta – nyalta. Miközben a szopást figyeltem, egyik ujjamat becsúsztattam nedves puncimba, é élénken húzogattam ki – be. Éppen rátaláltam a megfelelő ritmusra, amikor kopogtak az ajtón.
Bár mindannyian hallottuk, mikor Thomas áthívta a barátját, nem hittük, hogy tényleg át fog jönni. Tévedtünk.
– Ez Chris – jelentette ki Thomas. – Engedd be.
Kérdően Beth – re néztem, hogy elküldhetem-e a pasit a fenébe.
– Hallottad az uram, Kathy. Nyiss ajtót – parancsolta Beth, és forró szájával visszahajolt Thomas duzzadt péniszére.
Az ajtóhoz mentem, testemet alig fedte a szexi macskajelmez; arcomon cirmok és egy nagy, fekete orr – sejtettem, milyen hülyén nézhetek ki. Kinéztem a kukucskálón: tényleg Chris volt az, Thomas barátja; pontosabban Chris Farmer. Már ismertem a kórházból.

Úgy három hónapja találkoztam Chris – szel először. A röntgenosztályon dolgozott, és nagyon jól nézett ki fantasztikusan izmos testével, mégsem törődtem vele. A beosztott műszerészek csak udvarolgattak a nővéreknek, akik hivatalos kinevezéssel dolgoztak. Chris más volt, mindenkit úgy kezelt, mintha lenézte volna. Sőt, egész durva volt, amikor a pácienseket levittük a röntgenre. Igen, okos volt, de mindig felbosszantott: mintha jobban tudná, hogy mit kéne tennem, mint én magam. Mindig megcsinált mindent, amit ráosztottak, de mintha mindig a felháborodás határán táncolt volna.
Néha bejönnek az arrogáns, öntelt emberek, de amit Chris művelt, az már túlzás volt.