Szerencsés csillagzat 4. rész

Sajnos azzal, hogy a Tesóm újra otthon volt, csökkent a szabadságunk. Megbeszéltük Anyuval, hogy megőrizzük a titkot. Így együttléteink száma nagyon lecsökkent. Egy kétszobás lakásban laktunk Anyu a nagyszobában aludt, mi a Tesómmal a kicsiben. Mivel a Tesóm is állandóan otthon volt, Anyu dolgozni járt, csak nagyon nehezen tudtunk együtt lenni. Rendszerint éjszaka lopóztam át, mikor már Tesóm biztosan aludt, de akkor is nagyon halknak kellet lennünk.
Egyik alkalommal, miközben hátulról dugtam Anyut, a szemem sarkából láttam, hogy mozdult az ajtó. Nem foglalkoztam vele, azt hittem, csak nem csuktam be jól. Most már úgy marad, gondoltam magamban én ki nem veszem a farkam az ajtó miatt. És folytattuk tovább, hatalmasat, gyönyörünket magunkba fojtva élveztünk el.
Másnap délután, suli után, mikor hazaértem, a Tesóm már otthon volt.
Ez szokatlan volt, mivel szinte minden nap valami szakkör, vagy edzés volt. Ő már gimis volt, én meg nyolcadikos.
– Mizu Kriszta? – Kérdeztem lazán. – Nincs ma edzés?
– De van, de nem mentem el. Beszélni akarok veled. – Ez nem hangzott túl jól.
– Tessék, mit akarsz?
– Mi van Anya és közted?
– Tessék? – kérdeztem, de éreztem, hogy elvörösödök.
– Mondom mi van Anya és közted? – ismételte.
– Hogy-hogy mi? – játszottam a hülyét.
– Látom, hogy valami furcsa zajlik. Mind a ketten megváltoztatok.
– Hülye vagy. Mi lenne? Ő az Anya, én a fia.
– Ne játszd a hülyét. Nem kell a duma. Tegnap éjjel láttam mit csináltatok. Nyitva maradt az ajtó! – ha eddig vörös voltam, akkor most sötét lila.
-?
– Mondom: láttalak benneteket, miközben... – elharapta a szót.
– Hú-ha. Mit láttál? Nem is láttál semmit. – próbáltam kiutat keresni.
– Láttam ahogy Te és Anya. Khmmm. Izéltetek.. hátulról.
Kész. Ez tényleg leskelődött.
– Te leskelődtél? Nem szégyelled magad?
– Még én szégyelljem? Te... – de nem fejezte be a mondatot.
Hát itt nincs mit tenni, jobb nem tagadni.
– Na jó bevallom. Anya és én szeretkezni szoktunk.
A nővérem szeme elkerekedet attól, hogy bevallottam, amit úgy is tudott.
– Mit akarsz tenni? – kérdeztem idegesen. Ha ez kitudódik,
akkor...
– Nem tudom. Meséld el, hogy kezdődött.
– Tulajdonképpen miattad van az egész. – És belekezdtem a
történetünkbe. Elmeséltem az egész sztorit, de hogy érthető legyen
minden, Keresztanyámat is. A nővérkém csüngött a szavaimon. Meg se
szólalt.