Pauline 1. rész

Szeptemberben költöztem be új lakásomba: a Hatvani utcában ékeskedő Horváth-házba. Konyhát nem vittem, a kosztot a Kaszinóból hozattam, így nem kellett barátnőimet se asztalomhoz invitálnom soha – "barátnőim": ez a kör jószerén kizárólag kolléganőimet jelentette. Bizony jól jártam, mert Magyarországon nagy divat, sőt illedelem kérdése az úgynevezett "jól tartás", vagyis hogy fűt-fát meg kell hívnunk, aztán legyen dínomdánom. S hallhattam, régebben ez még inkább így volt. Színészek és színésznők, énekesek és énekesnők gyakorlatilag ékes élősködők voltak; a "jobb házak" meg velük, gyakori jelenlétükkel ékeskedtek.
Lett tanárnőm is, aki a magyar nyelv rejtelmeire okított. O. báró javaslatára hallgattam végül, aki azt mondta, hogy az N. úr által ajánlott "hölgy" rossz hírű pesti nő, ne adjam le magam vele. Nem úgy kell ezt értenem... sokat sejtető somolygással jegyezte meg ezt a báró... hanem hogy a nőszemély már több gavallért megkopasztott a közelmúltban, értette a módját, hogyan kell a bolond férfinépet vagyonából kiforgatni.
Von B. asszony – nemeshölgy! – nem volt már éppenséggel fiatal, de egykor, hallhattam, híres szépség, az életet akarata ellenére is jócskán megismerhette, lévén, hogy férje hírhedett korhely volt, s tőle ő el is vált. Nagyon jól beszélt németül ez a von B. asszony, hát hogy is ne, mikor épp a magyar nyelv volt az, amelyiket később tanulta meg úgyszintén, amikor a színházhoz került. Apja hivatalnokember volt, neki jó neveltetést biztosított, így esett, hogy az i asszony – már lánykorában – a legjobb szalonok kedvelt vendége volt.
Komoly bóknak számított, amit nekem l pár lecke után mondott: soha nem volt még É ilyen tehetséges tanítványa. Feltűnt neki ráadásul, hogy a kiejtéssel sincsenek gondjaim; holott a magyar nyelv "hangképzése" sok mindenben igencsak eltér a németétől, így adódott, hogy igen hamar bizalmas viszonyba keveredtünk egymással. Von B. asszony készséggel mesélt kalandjairól meg mindenféléről, amit eseménydús élete során a világban hol erre, hol amarra vetődve átélhetett. Nem volt túlságosan sok szeretője, ám ez nem a mennyiségen múlik, magyarázta nekem; a lényeg az, hogy tapasztalt férfiakkal kerüljünk össze, meg bennünk is legyen kedv a kezdeményezésre; így a végén akár még "kitanult kurvának" is tekinthetjük magunkat. Nem győztem csodálkozni a hallottakon!