Erika a színház után

Erika a szekrény oldalának dőlt a hátával, kis terpeszben állt, combjain a fekete combfix feszült, punciját egy fekete, selymes anyagú bugyi fedte, amely olyan feszes és vékony volt, hogy lehetett látni ahogy a dús punciszőr csigákba tekeredik alatta. Én előtte térdeltem, a bugyi szegélye és a harisnya csipkéje közötti tenyérnyi selymes bőrt csókolgattam, aztán elindult a szám fölfelé és még nyengéden bele tudtam gyengéden harapni a puncijába mielőtt finoman eltolta volna magától a fejem.
– Így el fogunk késni – mondta mosolyogva.
És igaza volt, épp színházba indultunk és még föl sem öltöztünk rendesen. Úgyhogy nem szívesen, de otthagytam a punci vonzó közelségét és felrángattam magamra a zakót meg a nyakkendőt, miközben Erika belebújt a piros ruhájába, amely combközépig ért, hátul mélyen dekoltált volt, elől pedig a jól látszott, hogy őt is fölizgatta a közeledésem, mivel a mellbimbói majdnem átbökték az anyagot. Nem is tudtam szó nélkül hagyni a dolgot, mire megfenyegetett, hogy ha nem igyekszem, akkor melltartót vesz föl. Szóval igyekeztem, beautóztunk a városba, illedelmesen végigültem az előadást és csak akkor nyúltam be a szoknyája alá és simítottam végig könnyedén a fenekén, mikor a darab után a már sötét kis mellékutcákon igyekeztünk az autó felé.

Amikor beszállt mellém a szoknyája felhúzódott és látni engedte a combfix csipkéjét. Átnyúltam és megsimogattam a combjait, élveztem a harisnya selymes érintését a tenyeremen.
– Nagyon szexi vagy, nem is fogom kibírni hazáig – súgtam a fülébe miközben áthajoltam hozzá, csókolgattam a nyakát és legszívesebben, ott, a néptelen parkolóban az autó ülésén magamévá tettem volna.
– Azért bírd ki hazáig – válaszolta, de látszott rajta az izgalom, ami az váltott ki, hogy ennyire ellenállhatatlannak találtam.
Elindultam a kocsival, de nem sokáig tudtam csak a vezetésre figyelni. Át sandítottam az ölébe és kicsit följebb húztam a szoknyáját a jobb kezemet pedig a combján nyugtattam.
– Tudsz te így az útra figyelni? – kérdezte.
– Úgy sincs forgalom már és különben is olyan jól vezetek, hogy meg tudom osztani a figyelmemet – nagyképűsködtem.

Erika egy pár pillanatot várt, majd picit megemelte a fenekét, benyúlt a szoknyája alá és egy mozdulattal letolta a bugyiját a térde alá. Hát ettől tényleg majdnem elrántottam a kormányt.
– Hát, most már nem egyszerű figyelni – mondtam nagyot nyelve.