Adrienn története 2. rész

Egyre gyakoribbak és hevesebbek lettek együttléteink. Volt hogy megdugott, volt, hogy csak orálisan voltunk együtt, de arra is volt példa, hogy csak leszoptam. Egy este a mobilom. Zoli hívott.
– Szia! Mit csinálsz? – kérdezte.
– Épp fürdeni készülök.
– Holnap délután ráérsz?
– Még nem tudom, attól függ, mennyi házim lesz. De megpróbálok "rádérni"! – mondam vigyorogva.
– Oké, akkor a suliban majd kereslek.
– Jó. Csókollak!
– Várj! – kiabálta a mikrofonba.
– Na, mi az?
– Van egy ötletem. Illetve kérésem.
– Mi lenne az?
– Nem akarod leborotválni magad?
– Teljesen? – kérdeztem csodálkozva.
– Igen. Vagy csak egy picit hagyj a pinád fölött. – hangzott szokásos szókimondó stílusában a válasz.
– Hát nem tudom...
– Jó, nem olyan lényeges, csak...
– Oké, legyen. – határoztam el magam.
Mikor befejeztük a beszélgetést elvonultam a fürdőbe és befeküdtem a kádba. Kiáztattam magam, majd előkészültem a borotválkozáshoz. Eléggé izgultam. Egyrészt, hogy mi lesz az eredmény, másrészt pedig, hogy ne vágjam meg magam. Persze, mint említettem, eddig is borotváltam, de a kényesebb részeket úgy hagytam. Most viszont az utolsó szőrpamacsot is el akartam távolítani. Egy pillanatig még az is átfutott az agyamon, hogy mi lesz, ha a szüleim észreveszik, de hamar rájöttem, hogy ennek kicsi az esélye. Nem is tudom, mikor láttak utoljára meztelenül. Még az öcsémnek is frissebb "élménye" volt rólam, mert egyszer rám nyitott véletlenül, mikor öltözködtem. Így aztán leborotváltam a puncimat. Mikor végeztem elégedetten tekintettem végig magamon. Amúgy sem keltettem épp érett nő benyomását, de így végképp kislánynak tűntem. Nem zavart különösebben. Persze sikerült megvágnom magam, de szerencsére nem volt vészes. Este aztán nem bírtam ki és felhívtam Zolit.
– Megcsináltam! – kezdtem ujjongva.
– Jó! – zihálta kedvesem a túloldalon.
– Mi van? Nem örülsz? Mit csináltál?
– De, nagyon is, csak súlyzóztam. – válaszolta. – Visszahívlak.
– Rendben! Szia!
Kissé furcsa volt a viselkedése, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Negyed óra elteltével újra beszéltünk.
– Szóval sikerült?
– Igen! És nem is kaszaboltam össze magam nagyon.
– Ennek igazán örülök! Szívesen végigsimogatnék rajta.
– Az jó lenne!
– Miben vagy?
– Boxer és a kék póló. A .
– Nincs kedved ledobni?
– Miért? – kérdeztem.
– Mert játszhatnánk egy kicsit.