A Magány

Éjfél van. Nem tudom, manapság ilyenkor mindig ébren vagyok még, pedig a normális emberek ilyenkor már rég az igazak álmát alusszák. De valahogy nem jön álom a szemem – re. Hiába várom, nem jön. Meg kell várnom, amíg végkimerülök, s kábán elszenderülök.
Így hát, mint Azóta mindig, most is a gép előtt ülök, nyúzom a billentyűzetem, s bambán bámulom a képernyőt. Előszeretettel várom az éjfélt, mert akkor már nincs sok hátra addig, míg ágyba kerülök, s minden nap, éjfélkor, az egyik, általam kedvelt, weboldalon frissítenek, s újabb erotikus képsorok kerülnek fel. Ma is így van. Új nap, új képek, új szórakozás. A mai lány nagyon szép. Első pillantásra elkezdek vonzódni hozzá, habár csak testileg, mert ugye a képeknek nincs lelke. Már épp készültem volna, hogy nekivetkőzzek, s enyhítsek vágyamon, ám ekkor felmerült bennem, kell ez nekem? S még abban a pillanatban döntés – re jutottam.

NEM! Nem kell, mert ez soha nem pótolhatja az igazit, s csak pillanatnyi örömöt, megnyugvást okoz. Úgyhogy inkább hagytam az egészet, s elvonultam az ágyamba, gondolataimba merülve. Zakatolt az agyam, s nem bírtam megnyugodni. Folyamatosan az élvezetre gondoltam, s nem is annyira a testire, mint inkább a lelkire. Arra, amit az érintése, a csókja okoz. Igen az a csók. Mindig emlékezni fogok rá. Hányszor csókoltam Őt, úgy, mintha az utolsó lenne, s lám, bekövetkezett. Ahogy számítottam. A korkülönbség, a távolság közénk állt, és már nem maradt más, csak a remény halovány sugara, mely már alig pislákol.
Az a csók. Ajkaink finoman összeérnek, játszunk egymással. Kóstolgatjuk a másikat. Hol Ő, hol én húzódunk el, nem hagyjuk a csókot, mindaddig, míg már majdnem fizikai fájdalmat okoz az akarat, a csók utáni vágy. Erre a pillanatra vártunk, és a finomkodást magunk mögött hagyva, vadul egymásnak esünk. Nyelvünk körtáncot jár a másik szájában, apró szüneteket tartva. Harapdáljuk egymás ajkait, szívogatjuk, épp hogy fájdalmat nem okozva. De lassul a tempó, újra a finom, apró gesztusok kerülnek előtérbe. Kezem barangol a testén, míg meg nem állapodik a hátán, hogy közelebb húzzam, ott tartsam, ne szakadjunk el egymástól.